Kedvenc miniszterelnököm egyik kedvenc kifejezését adtam címnek, bízva abban, hogy -szótárában indokolatlanul szerepelve- hamarosan kikopik majd onnan. Merthogy ezt azért ne illessük a progresszív jelzővel. Ez azonban az alaphelyzet. Itt az ideje lendületet venni, és a jó magyar kesergő helyett előre nézni. Végre nem azon kell sajnálkozni, hogy mi lehetett volna itt 2002-ben, hogyha… A magyar jobboldal tehát legalább hároméves késéssel ugyan, de a félúton elhagyott és megbicsaklott Jövő felé fordult, visszament érte és most megpróbálja ölbe kapni. Agresszív imázs helyett miért ne lehetne a jobboldal koncepciózus, udvariasan eltökélt és progresszív? Gyurcsány hiába papol ugyanis nyugatos progresszióról, ha pártja nyugati elismertsége nem „európai”. Az MSZP-ben nincs európai program, szoros kapcsolattartás az európai baloldal reprezentánsaival. Az MSZP nem látszik meghatározónak az európai szocialisták között, aki nem hiszi, járjon utána: mszpepfrakciója, epszocfrakció.
No és itt az ellentmondás, hogy itt valaki európai elődöket és barátokat emleget feszt, valakit meg fogadnak is Európában, és láss csodát Magyarország (akarom mondani „gyere bátran”), az „antimodernista” stb. jobboldal egyik emblematikus alakja ír programot a német CDU-CSU frakciószövetséggel. Navracsics ugyanis hol a brit konzervatívoknál, hol az új lengyel kormánypártnál Varsóban, hol meg Hannoverben tárgyal az európai jobboldal távlati céljairól. Valahogy egy magyar szocialistáról sem hallottam, aki a német SPD hamburgi kongresszusán vitézkedett volna, vagy az egyesülő olasz baloldali demokrata pártunió alakulásánál statisztálna. Még a jó öreg „CuSI” (gonoszak szerint ez a réz-kén-jodid képlete) se. Már sehol sincs a cuki modernizátor a ködös Albionból, a harmadik út atyja. Helyette új barát van, aki annyira nem cuki, viszont roppant demokratikus és lehet vele elvtársiasan ölelkezni. Aczél Endre pedig hozza a sajtós részt. Mint a régi szép időkben.
Szóval miközben a jobboldal európai programja igyekszik leszámolni a gyengeségekkel és jövőnket fürkészi, a baloldal egykor híres européer imázsa kopni látszik. A jobboldal pedig megvakarhatja a fejét, ez így miért csak most? Az egyszeri Fidesz-szimpatizáns azonban nem bízhatja el magát, ugyanis még nem látszik kristálytisztán, hogy fér meg a polgár és a plebejus egy pártban, egy programmal. Ami nagyobb baj, hogy szerintem kevés kivétellel a pártvezetőség se nagyon tudja. Nem tudok mást kívánni, (polgár vs. plebejus) győzzön az erősebb, hogy mindkettőnek jobb legyen.
Szombaton egy nagyot léphetünk a jó irányba. Csak utána is arra induljunk tovább.
