Hogy méltóképpen klerikálisan üssem fel Kádár lapját, itt van ez az aszkétikus jelenésnek tűnő Szabad Nép kísérlet Gyurcsány baloldaliságának kimerítő bizonyítására. Kicsit olyan érzésem van, mintha a fejlődő Észak-Koreában járnánk, úgyis érettségi időszak van, adódik hát a nép hős vezérének és a kommunizmus nem makulátlan, ámde egyetlen valamirevaló legendájának összehasonlító elemzése. A legnagyobb jószándékot mutatva tekintsünk el attól, hogy a művet formai szempontból, esetleg a szövegösszefüggések terén osztályozzuk, elvégre ez csak egy kváziérettségi (lásd a szövegben: "kvázidemokratikus").
Mély levegő, merüljünk el a lebegő fekáliában rögvest.
Nem akarok azzal foglalkozni, hogy Che mennyire volt gyilkos és mennyire hérosz, akit érdekel a dolog, annak ezt az írást ajánlom, meg mondjuk, hogy azt is megértsük, mi mindent lát világszerte a baloldal az argentin forradalmár alakjában, miért ő a posztlenini ikon, olvassanak bele egyszer a remek tollú Moldova Napló című művébe. Mindenkit megnyugtatok, nem Sváby András ihlette...
A Che személyéről folyó vita nálam jóval értelmesebb emberek számára is kemény dió. Egy azonban biztos. Nem lehet véletlen e nevetséges kísérlet a magyar baloldal sajtójának zászlóshajója részéről, nem lehet véletlen, hogy a multimilliárdos Gyurcsány és Kóka(!) személyét egybemossák a jó öreg Ernesto működésének napos oldalával.
Sajnos, sokszor még a második, harmadik lépést sem látom, nemhogy a közíró és a lap célját. Csak három dolgot (három lehetséges érettségi tételcímet) emelnék ki:
1. Szívesen látnám az aszkézis terén történő összehasonlítást, elsősorban Kóka vityilójának és az Apró-villának tükrében. (vajon ha belenézünk az Apró-villa tükrébe, ki néz vissza ránk?)
2. Szeretném tudni, hogy néz ki "Gyurcsány emberképe", elsősorban a "skandináv emberkép" viszonylatában.
3. A legérdekesebb anyagrész: Kóka János és Kádár János politikusi életútjának egybevetése, különös tekintettel a forradalom elárulására.
( a képen nem Kóka, hanem Kádár János mókázik a Commandante társaságában)
Szeretném tovább bátorítani a Szabad Népet, halandjanak tovább e nevetséges úton, szerintem is szükség lenne egy humoros napilap állandó jelenlétére a sivár, szomorú, a világforradalom szellemiségétől oly távoli honi médiapiacon.
