A JogAr blog

keresi a címben szereplő kérdésre adandó választ egy békés megyényi politológus.

a Jogar Szexi Akció Nyomozócsoport Irodája (Joghar - Szanyi) felfedi a titkot:

"Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni! Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással kell csinálni!...Elmagyarázni és majd hosszú bizottságokban ücsörögni, és majd új munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni, hogy soha egyetlen egy törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, amely eddig volt, mert minden más sérti valakinek az érdekét, ahhoz másik madame kell...Szóval, azt tudom nektek mondani, hogy álljunk neki, csináljuk meg, sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát. Sem így, sem így, tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni és elmagyarázzátok, hogy reform igen, de, ahhoz én nem kellek, ahhoz más kell. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról. Gyerekek, kell még valamit mondanom Ildikó?"

a kiadó remélem az Alexandra lesz. az ad ki ilyen bulvárszarokat, nem?

és Ön?

Ön rábízná országát egy ilyen használatautókereskedő-színű nyakkendőt hordó közgazdászra?

prekádárizmus in da house 2009 presents:

a magyar nemzet határokon átívelő sprirituális újraegyesítésének eszköze: a Barátok közt.

az RTL KLub XXI. század c. riportműsora (vagy nemtommilye) a Horthy-korabeli és a mai irredanta/revizionista kultuszról számolt be a minap. felületesen és a "két világháború között minden hazafi díszmagyart hordott és abban is járt szarni"-szerű kliséket elsütve. utóbbi már tényleg unalmas és nem mellékesen hamis frázispuffogtatás. aki egy hangyányit is jobban megkapirgálta már ezt a témát, tudja, hogy egyrészt ez parasztvakítás. másrészt a legnagyobb, palánkon történő átverés, amikor az 1920-1945 között (a kor embere által valóságosan meg)élt és a '90 után mesterségesen, tetszhalott állapotból defibrillátorral újraélesztett revizionista (szub)kultúrát összehasonlítják. de mindegy is, most nem ez a hot topic.

hanem az: milyen gyógyírt is ajánl a műsor záróakkordjában a Trianon okozta fájdalmakra kárpátiáskodó nagymagyarkodás helyett Kolosi Péter csatornája? nem. nem találnánk ki.

 

„…az összetartozás nem feltétlenül azon múlik, ki hány címert tart a lakásában…vannak egyszerűbb dolgok is, amelyek megmutatják: igenis egy nemzethez tartunk. például az állandó esti programok, ami ugyanaz, mint itthon. (a riporter ekkor elnémül. a kamera az erdélyi család csendéletét mutatja, a háttérből az ismert rtl-es szar szappanopera hangjai türemkednek be): innen én most el nem megyek…Alex ez nem vicces, Miki nem érzi jól magát...rövid leszek…”

 

nem állítom, hogy nem okoz egy ókonzervatív lélekben komoly érzelmi disszonanciát az, hogy eldöntse: most akkor legitimista, szabad királyválasztó, esetleg a "király nélküli királyság" híve.

én nem tudom eldönteni, és nem is akarok beállni a Habsburgokat retardáltozók és ócsárolók sorába, de azért ez a mondat kurvára vicces:

"Riporter: Követi a hazai belpolitikát?

Habsburg György: A családom régóta foglalkozik politikával, így aztán engem is érdekel."

(168 Óra, 2009. március 12. 19.oldal)

a magyar Nemzetgyűlés 89 éve ezen a napon, 1920. március 1-jén választotta az ország kormányzójává Horthy Miklóst.

azóta sokan sok mindent mondtak az akkori államfőre.

(1945 után általában sok rosszat.)

de ha már az ország lakosainak uszkve fele nyíltan ki meri mondani, hogy Kádár János pozitív történelmi személyiség volt, annyi engedtessék meg, hogy megemlékezzünk:

ellenforradalom is volt ebben az országban. igazi ellenforradalom.

már régóta foglalkoztat egy nyomasztó gondolat: hogyan is működik A Magyar Média hírszerkesztési mechanizmusa? vajon hogyan dől el, miből lesz hír és miből nem? és amiből hír lesz, abból mikor? és ki ellenőrzi azt, vajon valós-e? ki vagy mi kontrollálja, szavahihető forrásból származik-e az info? vagy csak úgy bekopipésztelik, hadd röpítse tovább a virtuális éter? megeshet-e az, hogy egy amúgy téves/fals hírt átvesz egy mértékadónak titulált orgánum, és az így legott legitimálódik is?

a válasz: igen. a gondolatözön hétfő reggel kezdte elárasztani az agyamat, amikor a hírszerkesztési folyamatokon elmélkedtem. aznap eggel ugyanis több híradás bemondta a népszabis szenzációt: a Cozma-gyilkosság napján, nem sokkal a tragédiát megelőzően jártak kinn a rendőrök a Patrióta-bárnál, de továbbálltak. akkor volt 2009. február 23. megmozdult bennem valami (és nem a reggli  müzli volt az). mintha én ezt már valahol, valamikor olvastam volna. hol? Heti Válasz. dátum? 2009. február 12. igen, több mint egy héttel ezelőtt ez már lejött, ott volt, mindenki olvashatta: „egy rendőrautó érkezett, majd szemle után távozott”. most meg ez az a breaking news, hogy „állítólag kevéssel a gyilkosság előtt a szolgálatban lévő járőrök is benéztek a Patriótába, de… továbbálltak”. ki érti ezt?

én mindenesetre nem, de nem volt időm szeriőzebb módon fennakadni, mert jött az újabb sokk: fentebb említett hetilap honlapján barangolva olvasom a bejegyzést, hogy hamis Marx-idézet járja be Európát. ebben állítólag A tőke szerzője előre, face-to-face megjósolta azt a gazdasági folyamatot, amelyen a mostani pénzügyi-gazdasági válság is nyugszik. miután szétsprickolt az idézet a neten, és maga Juszt László is citálta műsorában, beütött a jerevánirádió-effektus: igazából nem is A tőkében és nem is Marx. és nincs is ilyen idézet.

és akkor beugrott, hogy ez a forgatókönyv kísértetisen hasonlít a pár hónappal ezelőtt történtekhez. 2008. augusztus elején maghalt Alekszandr Szolzsenyicin. haláláról sok helyütt megemlékeztek, így tett a Magyar Nemzet vagy a reakcio.blog is, egy ismert(nek hitt) idézetet emelve be az író életművéből (amiben a komcsikat ütötte, de ez most lényegtelen). ez az ominózus idézet akkor hónapok óta fenn volt a magyar wikiquote-on (ezt neked, wikiműveltség). honlapok, újságok sokasága használta fel, mígnem egy népi mozgalommá terebélyesedett blog-kutatás kiderítette: az USA-ba emigrált orosz író ilyet nemigen írt vagy mondott.

s hogy fenti médiamesékben mi a hasonlóság? hogy az embernek kétsége támad: a közt nagy tisztelettel tájékoztató sajtó mi alapján válogat hír és hír között. hogyan ellenőrzi le azok pontosságát, megbízhatóságát? mi alapján lesz vezető hír hirtelen valamiből, amit már korábban megírtak, és mi alapján lesz vezető idézet valamiből, amit meg sem írtak? vagy csak a fogyasztó oly balga/nem elég figyelmes, hogy utánanézzen annak, amit olvas? a hiba valójában a mi készülékünkben van?

 

"Vastagh Pál, Vastagh Pál..." - dünnyögte magában az őszes halántékú klozetkommunista.
"jaaaa" - kiáltott fel hirtelen, s közben szájából egy kevés kifröccsent a finom Globus szárazbabkonzerv tartalmából. egyenesen rá a Hős Anya érdemrendre.
letörölte, s csak azután folytatta (vigyázott az érdemrendre. elvégre még Brezsnyevnek is csak ez az egy hiányzott).
"hát persze, a Vastagh Pali, persze. volt ő igazságügyminiszter is azután (ezt az azutánt erősen megnyomta), nem? - s közben tekintete a messzibe révedezett. mintha maga előtt látta volna az Auróra cirkáló legénységét és Vasziljevszkij-sziget elfoglalását. mikor is volt az? 1917-ben? talán.
de hirtelen visszatért a jelenbe.
"igen, jó, jó elvtárs volt, jó elvtársiasan beszélgetett el mindig velünk. volt is egyszer nálunk még búzatáblaszemlén 1983-ban. volt. emlékszem, libatepertőt evett tarhonyával.
emlékszem, ez volt... ez volt Vastagh elvtárs kedvence. jó elvtárs volt, na. az Öreg is szerette. kár, hogy ő is beállt reakciósnak. pedig benne bíztunk". ekkor kissé elnedvesedtek a szemgolyói. látszott: azt, hogy "kár", azt tényleg komolyan gondolta.
"de, hogy a kérdésére válaszoljak: hogyne, én is ott voltam akkor Csongrádban, amikor a Pali elvtárs beszélt. jó beszéd volt. bíztató volt. legalábbis mi akkor ott azt hittük, hogy bíztat".  ekkor megállt. mélyet szippantott a párttitkárszagú levegőből, s rágyújtott egy újabb tigris szofira. "kár, hogy nincs már Fecske. persze egy fecske nem csinál nyarat" - tréfálkozott. "azt hiszem a Pali most... igen, Ottawában van". látszott, hogy ez már nem annyita tetszik neki. végleg elhallgatott.

a héten rendezték a várva-várt budapesti Nabucco-csúcsot. szép, szép. szép a téma, szép a Parlament épülete, ahol a találkozó nyilvános része zajlott, sütött a Nap, minden klappolt. fogadást sajnos nem tartottak a hétköznapi halandók számára, de nem baj. azért elmentem. végül is a Magyar Köztársaság Miniszterelnöke tartotta a nyitóbeszédet – és ilyenkor mindig lehet kacagni.

Gyurcsány Ferenc expozéjában szó szerint így kommentálta ominózus, 2007-es, Financial Times-nak – a pesti utca szerint az International Herald Tribune-nek - gáztémában adott interjúját (a hivatalos leiratból kihagyták a teátralizálóbb elemeket, sajnos): „azt mondtam, hogy kérem szépen, ez a Nabucco, ez egy álom…sokan fölkapták a fejüket, hogy a magyar miniszterelnök ezek szerint lemondott a Nabuccóról. akkor is mondtam, ma is mondtam: ez tévedés. az álomban, az álom kifejezésében az a csalódás nyert kifejezést, amit már 2005-ben is éreztem”.

ühüm. na akkor most szanyitiborosan megkérdem: hogy is mondtuk ezt? „a Nabucco egy régi álom és egy régi terv. de nekünk nem álmokra van szükségünk. nekünk tervekre van szükségünk…a Nabuccóval az az egy baj van, hogy nem tudjuk, mikor kaphatunk gázt rajta keresztül…ha valaki pontosan meg tudná nekem mondani, hogy egy adott időpontban jön majd a gáz, rendben; de a lakásokat csak gázzal lehet fűteni, nem álmokkal…bármely miniszterelnök őrült lenne nem diverzifikálni, vagy egy ellátó mellett elkötelezni magát. de a realitások figyelembevétele helyett álmok kergetése szintúgy őrültség lenne” (elnézést a nem Országh László-szintű nyelvtudásért, forrás itt).

hm. hát nekem nem jött át a szövegből a miniszterelnök úr mély csalódottsága. főleg úgy nem, hogy cirka egy évre rá szempillantás alatt megkötötték a Gazprom-projekt Déli Áramlat-szerződést. Veres János annyiszor tette meg a Ferihegy-Seremetyevo útvonalat, mint Fock Jenő jobb éveiben. Gyurcsány Ferenc akkor így veregette hátba Vlagyimir Putyin cárt elnököt: „önök gyorsabbak voltak, mint a Nabucco”.

nem arról szól a dolog, hogy melyik gázvezeték kell, esetleg mindkettő. hanem arról, hogy Gyurcsány Ferenc még mindig azt vizionálja, az ország egy nagy őszödi hallgatóság, akik elhiszik: nekik nyilvánvalóan nem kell semmiről sem tudniuk.

arról se, hogy milyen profi flip-flopokat hajt végre a miniszterelnök úr minden áldott nap. úgy, ahogy az arcába kell klikkelni, úgy hazudja ide bele a mi képünkbe, hogy a fekete az fehér, és hogy az epicentrum az egy kőbányai bevásárlóközpont. és tudja, hogy rá se fognak bagózni. de unom már…

tisztában vagyok vele, hogy nem szabad mások kárán örvendeni.
ez ilyen polgári erkölcs, vagy mifene.
de... de egész egyszerűen... annyira jó az ilyet olvasni. főleg egy Népszabadságban.

"Terézváros: gyanúsított a teljes MSZP- és SZDSZ-frakció"

és persze rá off-line kommentként az érintett Verók István bürgermeister nyilatkozatát: "Verók szerint a Fidesz utasította az ügyészséget"

természetesen. az ügyészséget maga Kövér László irányítja joystickal (miközben a Horst-Wessel Liedet dúdolja), Áder és Deutsch csak azért megy ki Brüsszelbe, hogy egész Európát Magyarországhoz csatolja, az ország ura amúgy pedig Orbán Viktor.

most mit izéltek? Vágó István is megmondta már tavaly: "Hat éve az történik, amit a Fidesz akar. Helyesebben tíz éve, hiszen korábban négy évig kormányoztak".

szóval, hogy mindenki tudja: Fidesz-kormány van hatalmon, csak jól álcázzák. MSZP-snek öltöztek.
 

egy nem reprezentatív, elfogult felmérés szerint a hollywoodi filmekben leggyakrabban elhangzó mondat a "valaki csináljon már valamit!" (a felmérésben szerepelt még, hogy Amerikában a takarógyárak vélhetően a filmipari lobbinak köszönhetően speciális L-alakú plédeket gyártanak, ami az ágyban fekvő férfiaknak csak az ágyékáig, a meztelen nőknek azonban a válláig ér, meg hogy szintén a meztelen nők az ágyből kikelve rögtön magukra kapják a hálószoba-WC jó 5 méteres útvonalra a köntöst, de ez most mindegy is).

ez a valakicsináljonmárvalamit-fíling fogott el ma is, amikor a kezembe került a Magyar Nemzet (ne értsen félre senki, nagyon jobboldaliak vagyunk, csak hobbimmá vált az MN-t fikázni. de azért, mert egy fos).

a külpolitikai rovatvezető Stier Gábor (aki a folyosói- és bidépletykák szerint csak oroszul beszél, de azt nagyon) tárgyalja ki Igor Szavolszkijjal, hazánkba akkredittált orosz nagykövettel (na erre a pofára mondja valaki, hogy nem volt KGB-s tiszt) a gázhelyzetet.

Igor Szergejevics Szavolszkij (nem tudom, miért írják ki mindig ruszkiknál a középső nevet is, de ez olyan komolyságot, nyomatékosságot kölcsönöz) amúgy tapasztalt, jó elvtárs, 1966 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal ügyködik Magyarországon (mondhatnók, hogy már-már horn gyulai magasságokba emelkedő átkosbeli karrierje van, de azért mégse. ne dobáljuk csak úgy a Horn Gyula-díjakat).

szóval az egy dolog, hogy az MN is részese annak a jobboldalon terjedő médiahype-nak, mely szerint az USA a gonosz, antikommunizmus ide vagy oda, Oroszország a jó, aki atlantista, az meg dögöljön meg minimum.

az is egy dolog, hogy Huth Gergely (MN belpol rovatvezető) a hírTV Civil Kaszinójában atyai szigorral megfeddi, kérdőre vonja a gázai konfliktus kapcsán a Nézőpont Intézet kutatási igazgatóját: neokonzervatív intézet-e az NI, vagy NEMZETI konzervatív (így, bazmeg, így. vannak a neók meg a nemzetiek, és punktum).

mondom, oké, szólásszabadság van, addig jó, míg Kádár nem él, mondjanak amit akarnak, maximum csak én írok egy pár magányosan háborgó blogbejegyzést, és perverz módon azt élvezem, hogy velem együtt az atlantista konzik száma π  körülire csökken, azt szevasz).

és akkor jön Stier Gábor. Stier Gábor vélhetően nagyon ügyes ember, mert az interjúkészítés közben úgy tudja kiölteni a nyelvét, hogy az egészen a nagykövet ülepéig elér.

az interjú bevezető szövegében így, egy-az-egyben leírják:

"Oroszország minden jel szerint végig jogszerűen járt el".

t.i. az orosz-ukrán gázvita kapcsán. majd utána együtt sírnak, hogy Moszkva nem jól kommunikálja helyzetét a világ felé.

hát besza-behu.

Kiss Ádámmal élve: ez nem a bazmeg, ez a fuckyoubazmeg kategória.

az a baj ezekkel az egyoldalúan ánusznyálazó írásokkal, interjúkkal, hogy az ember önkéntelenül is antkremlinista hangulatba kerül.

lemondom a Magyar Nemzet előfizetésemet.

nem is. átruházom a Munkáspártra. davaj, davaj!

elegem van, hogy fél Európa akkor borul bűzbe, amikor a Kremlben Putyinnak/Medvegyevnek épp fingani van kedve.

elegem van, hogy a hazai jobboldali sajtó egyes, külpolitikailag félimbecil tagjai (értsd: Magyar Nemzet) valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a harcos belföldi antikommunizmus mellé annál is vaskosabb külügyi mantra gyanánt "stratégiai partnerséget" hirdetnek Oroszországgal.

elegem van abból, hogy a töketlen Európa képtelen összehozni egy nyomorult gázvezetéket, ami legalább minimális szinten enyhítené az orosz gáztól való függőségünket.

és igen, elegem van abból, hogy Magyarország keleti határától nem is olyan messze egy Brezsnyev-féle ZIL-limuzin helyett Mercedes S 600-al közlekedő, beluga-kaviárt két pofára zabáló, de a Győzelem-napját mind a mai napig díszes szovjetzászlós Vörös téri felvonulással ünneplő muszka elit van kialakulóban.

akik dicsőséges, bolsevik tudatában vannak annak, hogy akár nyíltan szilovik-kormányt is hirdethetnének Moszkvában, lerohanhatnák nem hogy Grúziát, de Burkina Fasót is, és önhatalmúlag eltörölhetnék Európa keleti felén a Karácsonyt - akkor se szólna senki semmit.

szóval egy kedves ismerősöm szlogenjét plagizálva:

pay off the gas crisis. set your local russian federation-embassy on fire.

(utóbbi mondat csak kreatív művészi szellemi terméke. bármiféle hasonlóság felfedezése a kitétel és a valóság között csupán a képzelet szüleménye)

ps.: aki utálja a Gazpromot, az írja is be kommentként.

"...remélhetően egyszer majd eljön az az idő, amikor, ahogy Marx megírta, hogy az majd be fog következni..." - evangelizálja burzsoá prémkucsmájában a hardkommunista elvtárs bá'. ott csüng a szája szélén, épp csak ki nem mondja, hogy igen, eljön még, ó, a proletárforradalom, és kapitalista kurvák vére fog folyni patakokban.

tudtam. tudtuk.

a radikálszélsőbaloldaliság már nem csak a kertek alatt bújik meg. már nem csak az ódón csepeli gyárkémények eldugott zugaiban lappang. már nem csak a tiszaújvár leninvárosi munkástelepek elhagyatott, molyette kohóüzemeiben talál halk visszhangra.

itt van, beeszi magát mindennapjainkba, megmételyezi a fiatal generációk lelkét, lelohasztja a demokratikus élet virágát. azt akarja, hogy a kapitalistáknak karikás és szarkalábas szemei legyenek, minél több Oil of Olaz krémet vegyenek. és hogy az osztályharc torkaszakadtáig folytatódjon.

itt van, itt tombol közöttünk, az ordas kommunista eszme. a kunbéleráj az utcán masírozik, koszorúzik és úttörődalokat hallgat. mit hallgat, énekli is.

kiemelt rokkantnyugdíjjal rendelkező áfészdzsentrik, téeszelnökök, leszerelt műszakvezetők és klozetpárttitkárok teli szájjal vörösöznek és Marxoznak. munkások véréről vizionálnak.

ebből elég. ki védi meg a békés többséget? ki áll ellen a totalitárius eszmék őrjítő pusztításának? ugye számíthatunk ilyenkor a progresszív magyar szociáldemokráciára?

miniszterelnök úr! remélem készül az új, antikommunista charta. mert ugye demokraták lennénk, vagy mik.

tudom, sok jobboldali szavazónak a nap üde fénypontját jelenti az, amikor áhítattal hallgathatja Erdős Miklós igehirdetésnek is beillő szózatait a HírTV valamelyik lowbudget beszélgetős műsorában (hangsúlyoznám, ugye, hogy a beszélgetéshez általában kettő vagy annál több emlős lény szükségeltetik, a szózatmondáshoz meg jó esetben egy is elég. de ez most mindegy is).

világos, hogy évekig (na jó, évtizedekig) vártunk arra, legyen már a magyarnemzet-demokrata-magyarfórum bermudaháromszögön kívül is sogennante jobbos sajtó, több napi- meg heti- meg honlappal, meg TV-csatornákkal, hogy ne már egyedül a vasárnap hajnali lovasistván-jegyzet jelentse a heti megbízható hírforrást.

igen, szó se róla, nagy utat tett meg a jobboldal, az azt körülölelő értelmiségi holdudvar és médiatalpasok hada: a 2002-es "legyen egy jobbos meg egy balos királyi tévé" c. országos sláger óta eljutott odáig, hogy számos hetilap (Demokrata, Heti Válasz), napilap (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap) és országos televízó (HírTV, EchoTV) áll a konzervatív véleményformálók rendelkezésére. ez idáig rendben is volna, tényleg azért sírt '90 óta a szánk, hogy nincsen fórumunk, ahol agitálhatnánk, micsoda dolog ez, bezzeg a balosoknak van, ellepik az egész magyar sajtót, megbújnak a tv-készülékek katódsugárcsöveiben, a nyomdagépeknél ők szedik a betűt etc. (ez különben a kis költői túlzást félretéve így is volt, a közéleti topicok értelmezési keretének alapszólamát a ballib sajtó hangvillája adta meg).

csak az az egy baj van, hogy gründolhatunk még hat tévét, klónozhatunk 97 Császár Attilát és 73 Földesi Margitot (az amúgy kiváló történészt nézve mindig elcsodálkozom, Széles Gábor miért nem tud pármilliárdjából valami épkézláb stylistra is összespórolni), ha az egész továbbra is ordítani fog az igénytelenségtől.

és most az igénytelenségnek is egy elburjánzottabb verziójáról beszélek: egész egyszerűen a nyakló nélküli szapulásról és jóizlésre tekintettel nem lévő percseggnyalásról (ejtsd: perc-segg-nyalás).

én arra vágyom, hogy egy olyan, határozott értékrenddel megáldott hírcsatornát nézhessek, mely a legminimálisabb mértékben kiegyensúlyozottan tájékoztat, és nem úgy készít interjút, hogyha teszemazt szoci képviselőről van szó, akkor csalafinta módon a kérdés előtt bekenik szarral a mikrofon fejét, és úgy dugják a honatya orra alá, majd ártatlan képpel megkérdezik, hogy "képviselő úr, ugye Ön is szarszagot érez itt a szocialista frakcióban?".

engedje meg a nagyérdemű, hogy két konkrét példával szolgáljak, alátámasztva a fenti lakájmédia-elméletet: történt a minap, hogy Boross "Hóbagoly" Péter (a mindig elegánsan meztelen Lengyel Zoltán frakciótársa, a Normális Magyarország eszméjének kérlelhetetlen harcosa) emelkedett szólásra a T.Ház ódon falai között. nem, eltalálták, én sem szeretem B. Pétert, leégette már magát elégszer a Fórum, Schmuckkal, TT-vel, meg azzal, hogy "vegyen minden képviselő a tiszteletdíja feléből magyar részvényt" (magyar ánuszba magyar izét, úgy van, ez ugye nem populizmus, áh, dehogy).

Boross exminiszterelnökúr miről másról, mint a pénzügyi világválságról beszélt. ez van, kérem, világválság idején világválságról beszélnek. a képviselő úr - amúgy roppant kreatív módon, ez eleddig senkinek sem jutott eszébe - hetykén párhuzamot vont az 1929-33-as nagy gazdasági világválság és a jelenlegi szituáció között. megemlítve azt is, hogy gr. Károlyi Gyula miniszterelnöksége idején ('31-32) milyen - akár a kormány tagjait személyesen is érintő - megszorító intézkedéseket vezettek be.

na, mindez ugye lemegy a HírTV esti nagyhíradójában. és persze nem bír magával a wikipediás tudással bőségesen felvértezett kommentátor: "Boross Péter azt a Károlyi Gyulát hozta fel példaként, akinek miniszterelnöksége alatt korlátozták a gyülekezési jogot, statáriális bíráskodást vezettek be, és politikai okokból kivégezték a két baloldali újságírót, Fürst Sándort és Sallai Imrét" (a wikipedián kb. ennyi található Károlyi Gyula regnálásáról).

nem mondom, hogy a Horthy-korszak miniszterelnökei egytől egyig ott hevernek a képzeletebeli jobboldali panteonban. de azért próbáljuk meg összerakni a képet: van a "jobbos" HírTV. van a csúnya (amúgy tényleg az) Boross Péter. van a fasisztaimperialistareakciós Horthy-rendszer, annak is kapitalistaarisztokratanépnyúzó, ámde jobbos kormányfője, Károlyi Sándor.

és csak és kizárólag azért, mert Boross Péter szavaiba valahogy bele kell kötni - hát akkor persze, ne csak őt, üssük Károlyi Gyulát is. biztos ő is fórumos volt valamikor.

szóval nekem ebből már annyira, de annyira elegem van. nem is nézi olykor a hírtv primaprimisszimadíjas szerkesztőgárdája (a gárda az amúgy manapság PC-kifejezés?), hogy miért szapulnak, csak szoci legyen, vagy szadeszos, de minimum fórumos. úgy, durr bele, hadd kapjon a kis mocsok. én már látom lelki szemeim előtt, hogy holnapután az lesz valamelyik pszeudoellenzéki mdf-esre (mondjuk Hock Zoltánra) a vád, hogy valójában nem is jobb, hanem bal kézzel tisztítja az ülepét kábelfektetés után (riportcím: Herényi Károly heti két gurigában maximálta az MDF-frakció WC-papír penzumát).

a másik meg, hogy ki ne menjen a fejemből: vannak ezek a kiválasztott díszkomcsik. ugyanonnan jönnek, mint azok a komcsik, akiket nem szeretünk (Horn Gyula, Havas Szófia etc.), csak ők mostanában azt mondják, hogy az MSZP neoliberális párt, úrrá lett a tőke őrajtuk stb. (Csintalan, Pozsgay, Szűrös)

amit persze alá lehet támasztani, de a HírTV számára nem ez a lényeg. Hanem az, hogy "háhá, megtaláltuk a szuperkomcsit, és még ő is aszongya, hogy az MSZP mekkora egy kapitalista neolibsi alakulat". nem veszi észre ilyenkor senki se, hogy saját magunkat köpjük halántékon? nem világos, hogy ugyanazt a típusú szürkezakós hauptkádert dicsőítjük, akinek  a neve megtalálható bármelyik '80-as évekbeli MSZMP KB ülésről készült, cigifüstszagú jegyzőkönyvben? csak azért kell szeretni egy pernahajder klozetkommunistát, mert szidja a jelenlegi kormányt? és most ne jöjjön nekem senki a reformkommunista múlttal, ha Szekeres Imrét azért csesztetik, mert kis süldő korában valami veszprémi vérávósnak volt a titkára.

ott feszít vasárnap este főműsoridőben Szűrös Mátyás a Kontrasztban. nem is tudom, lehet, hogy már sokadszor. minden tiszteletem Szűrös elvtársé, igen, mondott ő már beszédet Fidesz-nagygyűlésen is, tiszta sor. ő kiáltotta ki a köztársaságot, tök jó, hurrá. Horn Gyula meg elvágta a szögesdrótot, azt mégis útáljuk.

tehát ott ül Szűrös, mint hiteles megmondóember az igényesen beháttérvilágított stúdióban, Erdős Miklós dörmög valamit, hogy "ugyemekkoramocsokszemétezamostaninépnyúzókabinetkedveselnökúr?", és erre Szűrös rázendít: igen, mert ma azok vannak hatalmon, akik '89 előtt is hatalmon voltak.

mondja ezt a '80as évek moszkvai nagykövete. mondja ezt az, 1951 óta a Párt tagja.

a plafon nem szakadt rájuk, itthon a televízió nem kezdett el szikrázni, a föld nem hasadt meg, semmi.

én kimentem hányni.

 

A mai sajtó szemlézése során azzal a megérzéssel pötyögtem be a Népszava online kiadásának címét a keresőbe, hogy biológiai órám még az oldal betöltése során is egyre intenzívebben jelezte: igazán eljött egy címlapos, szokásos szombati miniszterelnöki interjú ideje. És tessék, itt is van:Népszava

Gondoltam, szép délelőtt volt, de itt az ideje jól elkúrni.

Olvasni kezdtem hát, nyilván ilyen szokásos  alákérdezős, benyalásos,  trabantos-járókeretes interjú ez, közgazdaságtani féligazságokkal,  van még benne ez a "meg kell küzdenünk a szélsőjobbal" -vonal, befigyel ez az "okos kompromomisszumok a szociális igazságosság meg a gazdasági versenyképesség között" című mantra. Lényeg a lényeg: semmi konkrétum.

Ami viszont újdonság, az ez, tessék megkapaszkodni :

"- Amíg ön programokat készít, másutt polgármesterek szembe mennek hatályos törvényekkel, nem tesznek eleget szoborbontásról szóló jogerős bírói ítéleteknek, pártvezér irányításával kordont bontanak, orvosok nem szednek be kötelező díjakat, kormánybiztos rossz helyen parkol, főpolgármester egyirányú utcában szembe megy a forgalommal, pártelnök választási törvény megszegésére buzdít, oszt jónapot. Mi folyik itt? Szabad törvénykezés?

- Hankiss Elemér a nyolcvanas évek végén írt a pongyola országról. Jól tudjuk, hogy ez sok tekintetben következménye az évszázados demokráciahiánynak, a megkésett polgárosodásnak, amire Szabó István filmrendező azt mondja, hogy egy igazi magyar genetikai parancs öröklődik át nemzedékről nemzedékre, a túlélés parancsa: éljed túl a török porta vagy a bécsi udvar által rád rótt kötelezettséget, akkor vagy hazafias, ha nem tartod be az ő szabályaikat. Ez a nemzeti virtus. Nem betartani a szabályokat, mert a szabályok nem a tieid. Nagy hibát követünk el, ha nem látjuk, hogy az ügyeskedés, szebb szóval, a fifikás magyar szabálykerülő gondolkodás egyfajta erős történelmi lenyomat."

Mondja ezt nekünk (mármint a Népszava olvasóinak...) Gyurcsány Ferenc, aki a vészkorszakban kitelepített zsidók villájában él, legendák keringenek pécsi KISZ-letelefonálós vizsgázási szokásairól, aki a privatizációt - hogyismondjam- sokszor erkölcsileg nem egészen feddhetetlen módon használta ki, aki ugye a Fittelina-, az Altus- és a Kulcsár-ügy ("a nagy ember, Gyurcsányi majd segít") kapcsán is -hát, mondjuk úgy -szóba került.Ja, el ne feledjem, ráadásul: "Hazudtunk reggel,délben meg este". Feltéve, de nem megengedve, hogy a fenti ügyekben jogszerűen járt el a regnáló premier, nos, azt hiszem, amennyiben akár egyetlen ügy is akad, amelyben erkölcsi hitelét sikertelenül tette kockára, nos, a fenti magyar nemzet feletti ítélete már abban az esetben is pofátlanság.

Pofátlanság, ami úriemberek között a jogsértéssel egyenértékű.Ha már a "megkésett polgárosodásnál" járunk. A Turul helyett ezt az erkölcsi minimumot kellene védeni.

 

 

 

 

http://nol.hu/cikk/496668/

Hogy méltóképpen klerikálisan üssem fel Kádár lapját, itt van ez az aszkétikus jelenésnek tűnő Szabad Nép kísérlet Gyurcsány baloldaliságának kimerítő bizonyítására. Kicsit olyan érzésem van, mintha a fejlődő Észak-Koreában járnánk, úgyis érettségi időszak van, adódik hát a nép hős vezérének és a kommunizmus nem makulátlan, ámde egyetlen valamirevaló legendájának összehasonlító elemzése. A legnagyobb jószándékot mutatva tekintsünk el attól, hogy a művet formai szempontból, esetleg a szövegösszefüggések terén osztályozzuk, elvégre ez csak egy kváziérettségi (lásd a szövegben: "kvázidemokratikus").

Mély levegő, merüljünk el a lebegő fekáliában rögvest.

Nem akarok azzal foglalkozni, hogy Che mennyire volt gyilkos és mennyire hérosz, akit érdekel a dolog, annak ezt az írást ajánlom, meg mondjuk, hogy azt is megértsük, mi mindent lát világszerte a baloldal az argentin forradalmár alakjában, miért ő a posztlenini ikon, olvassanak bele egyszer a remek tollú Moldova Napló című művébe. Mindenkit megnyugtatok, nem Sváby András ihlette...

A Che személyéről folyó vita nálam jóval értelmesebb emberek számára is kemény dió. Egy azonban biztos. Nem lehet véletlen e nevetséges kísérlet a magyar baloldal sajtójának zászlóshajója részéről, nem lehet véletlen, hogy a multimilliárdos Gyurcsány és Kóka(!) személyét egybemossák a jó öreg Ernesto működésének napos oldalával.
Sajnos, sokszor még a második, harmadik lépést sem látom, nemhogy a közíró és a lap célját. Csak három dolgot (három lehetséges érettségi tételcímet) emelnék ki:

1. Szívesen látnám az aszkézis terén történő összehasonlítást, elsősorban Kóka vityilójának és az Apró-villának tükrében. (vajon ha belenézünk az Apró-villa tükrébe, ki néz vissza ránk?)

2. Szeretném tudni, hogy néz ki "Gyurcsány emberképe", elsősorban a "skandináv emberkép" viszonylatában.

3. A legérdekesebb anyagrész: Kóka János és Kádár János politikusi életútjának egybevetése, különös tekintettel a forradalom elárulására.

 ( a képen nem Kóka, hanem Kádár János mókázik a Commandante társaságában)

Szeretném tovább bátorítani a Szabad Népet, halandjanak tovább e nevetséges úton, szerintem is szükség lenne egy humoros napilap állandó jelenlétére a sivár, szomorú, a világforradalom szellemiségétől oly távoli honi médiapiacon.

 

 

Utazom minap a 6-os villamoson, minden budapestiek Combinoján (ejtsd: kombinóján), kezemben a Népszabadság.

Kellemes emlékek idéződnek fel bennem, hisz hasonló körülmények között tudhattam meg még k.e. (koalícióbomlás előtt), hogy a magyar orvos- és betegtársadalom nagy barátját, Horváth Ágnest Párizsban érte a hír: menesztették. Épp reggelezitt. Hát nem akadt torkán a falat, ahogy nézem. Lement még egy-két turórudis croissant.

Szóval Combino, Népszabadság. Szokásomtól eltérően nem a címlappal kezdtem. Valamiért rámjött ez a svájci középosztálybeli polgárból is ki-ki törő rebellis fíling (tudják, mikor a zürichi polgár lázadásból összekeveri a szelektív hulladékot). Belecsaptam a lecsóba, elő a második oldallal!

Olvasom az ólombetűket, mi történt az ötvenhatos vértanúk napján. Ilyeneket mond a Kedves Vezető, Nagy Imre élő reinkarnációja, hogyaszongya: "Nincs ok a méricskélésre, 1956 relativizálására", meg hogy "...nem lehet összemosni a barikád két oldalán állók hagyományait".

Na, mondom, Ferenc kezd szenilis lenni, ha már ilyen szókavicsok gördülnek le lotya szájáról. Nem tudom, tájékoztatta-e fentiekről kedves feleségét, annak apróbb családját, esetleg Nyers Rezső bácsit, Kádár ellenforradalom utáni kormánybiztosát. De mindegy is, szuszogok magamban, hát ha már nekünk ilyen reakciós miniszterelnökünk van, akkor baj nem lehet.

A hajnali fülledtségtől még lagymatag tekintetem ekkor a címlapra kúszott. (Igen, hát ez a második oldal utáni címlapolvasgatás kicsit olyan, mint amikor előbb használjuk a papírt és csak utána ülünk a WC-deszkára.)

De legalább felocsúdtam a kábulatból: merthogy az elkötelezett diktatúraellenes demokrata nem csak a fentieket mondta. Így folytatatta: "...a forradalom öröksége kettős szorításban él. - Az nem kérdés, hogy melyik oldalon állt az igazság, ugyanakkor a forradalom leverését követően ha a kívánt demokrácia nem is valósult meg, ám az emberek sokasága soha nem tapasztalt szociális, kulturális felemelkedést élhetett meg. Gyurcsány épp ebben látja a sokakban élő "kétlelkűség" okát: "Tudom, hol a morális igazság, de nem érzem".

Nincs is ennél szebb és kifinomultabb módszer egy posztumusz nyalásra Kádár seggébe.

Kedves Ferenc, a barikád jó oldaláról üzenjük neked: tudjuk és érezzük, hol a morális igazság.

Egyedül te nem vagy így ezzel.

Felcsuti Péter 58 éves, közgazdász végzettségű, jelenleg a Raiffeisen Bank vezérigazgatója.
Felcsuti Péter első diplomáját 1973-ban szerezte a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében.
Felcsuti Péter tagja volt az MSZMP-nek (ezzel sokmillióan voltak így).
Felcsuti Péter tagja volt a munkásőrségnek (ezzel azért kevesebben).
Felcsuti Péter családjában 1956-ot se szabadságharcnak, se forradalomnak nem tekintik.

Felcsuti Péter megbecsült tagja társadalmunknak:

Felcsuti Pétert nemrégiben elnökévé választotta a magyar bankszektor legnagyobb érdekvédelmi szervezete, a Magyar Bankszövetség.

Az Ön környezetében vajon hány munkásőr van?

Reneszánszát éli a szebb napokat látott magyar baloldal udvari médiája, sorban születnek és renoválódnak a webes felületeik az utóbbi időben. Előbb a stop.hu (a Népszava és a Blikk koktélja) jelent meg, majd az utóbbi napokban a zoom.hu (úgy látszik, mostanság a 4 betű játszik náluk, már izgatottan várom a kgst.hu oldalt). a miniszterelnöki blog a rajongók nagy örömére a balos iwiw-re, a kapcsolat.hu oldalra költözött, végül minap a www.168ora.hu is megújult. Mészáros Tamás és Avar János még dizájnosabban nyomhatja a hatvanas évek retróhangulatát, a megújult szocdem (bocsánat, polgári) politika magasztalását, a szélsőjobboldaltól való elhatárolódást.

Most éppen 21.21 van, és a fentebb felsorolt oldalak azt hiszem szándékaik ellenére is a szocializmus naftalinos levegőjét árasztják. A zoom.hu "friss" rovatában ott a hír, miszerint újra lesz parádé a Vörös téren, a stop. hu címlapon hozza a miniszterelnök feleségének vacsoratörténeteit (a reklámok között meg kell említeni Frabato, a csillagjós szereplését, ez a jelenség mindenképpen ellentétes a dialektikus materializmus tanaival).

Na, de vissza a 168ora.hu oldalra, a címlapon "Putyin rosál", erre a címre őszintén bevallom nem mertem rákattintani, mert bár sok évig sakkoztam, nem lehettem biztos benne, hogy az orosz (miniszter)elnök és a hetilap kapcsolata mennyire -khmm.- bensőséges.

Nagyon bíztam benne, hogy a "Buxa" rovat alatt modern, európai értelemben vett munkásőr nénik pózolnak majd, de hála az égnek nem így lett. Sajnos a rovat témaválasztását azóta sem értettem meg, egy "Puch László, egy magyar nábob" című festmény szétnyitható óriásplakát-verziójának balról, legalsó sorban a második nyolcadát
kapja a megfejtő.

A 168 óra története ikon alatt a főszerkesztő értekezése olvasható, önkényesen emelnék ki pár részletet, miszerint:"Húsz év alatt kormányok jöttek, mentek, mi vagyunk, akik voltunk: polgári-értelmiségi hetilap.", illetve "A 168 Óra úgy liberális, hogy nyitott marad minden tolerálható szellemi áramlat előtt, amely akár balról, akár jobbról, de mindig középre húz, és sohasem szélre." Reméljük ilyen önmeghatározás után nem folytatódik a lap azon súlyos sorozata(?), melynek részeként Gyurcsány Ferenc "Anyám, Katus" című műve is címlaposként jelenhetett meg.

http://www.168ora.hu/Stream_index.php?element=1&sid=1001

Ez a fenti cím azonban, mely igazából e szöszenet értelme, csattanója és esszenciája. A fenti videó egy a belváros alatt fekvő, ötvenes években épült bunkert mutat be három percben, és bennem egyszerre villantotta fel a Gyurcsány-féle "A Bukás"
című nagysikerű videót, egy-egy gyengébb horrort,amelyben a szőke nőt egyszer csak elviszi a gonosz, no és a X-akták kísérteties zenéjét. A szétrohadt, ötvenes évekből maradt vécé nagy kedvenc, reméljük lesz folytatás a Köztársaság-tér alagútjairól, esetleg a Terror Háza pincéjéről. Ahol anno az MSZP elődpártjának derék végrehajtói az értelmiséget kínozták.
Vágod, többek közt a polgári-liberális értelmiséget.

igen,igen

Ja, és lassan,de biztosan e fenti címlapért is bocsánatot lehetne kérni.
Aztán felőlem nyugodt szívvel, szabad szellemmel webesedhetnek tovább.

"...végrehajtási értelemben Föld és Ég ura lesz a szocialista pártban" - nem hisszük el kit illetett ilyen lélekizzító jelzőkkel a miniszterprez (yeah!). Gyurcsány Ferenc épp az imént ecsetelte Az Estében, hogy Puch László és Baja Ferenc fontos pártpozíciókból történő kipenderítésével valójában Lamperth Mónika lett az úr szociéknál.

Merthogy minden mosodásnő-külsejű ex-miniszterasszonyok legszebbike lesz az MSZP elnöki kabinetének vezetője.

Igen, itt tartanak a szocialisták.
Lamperth Mónika lesz az úr. A házmester.

Már csak azt győzzük eldönteni, hogy vajon az all-round politikus  Moncsi, Vadai Ági vagy a tűzről pattant menyecske (valójában nyugdíjas konyhásnéni) benyomását keltő Szűcs Erika legyen a Miss World Hungary 19... ööö 1963.

A magyar politika rendszerváltás utáni történetében a pártpolitikai küzdőtéren már jó néhány változást konstatálhatott az adott időben azt megfigyelő, illetve a később – hozzám hasonlóan- mások elmondásaiból, leírásaiból tájékozódó. Ha sorba vesszük ezeket a változásokat, akkor óhatatlanul megkísérti az embert az a kérdés, miszerint nem éljük-e éppen manapság is egy olyan átalakulás korát, ami hosszútávon fogja meghatározni a magyar demokrácia pártpolitikai palettáját?

Folytatáshoz kattints

   Na, 

erre mondják mifelénk egyszerűen viszont lényegretörően azt: "meggyüttünk".

Kormányválság van. Medgyessy Péter 2004-es gyors leváltása óta ilyen balhé nem volt. Ha már itt tartunk, nem árt felidézni, hogy akkor Csillag István, a -többek között- az autópályaépítések felett diszponáló gazdasági miniszter leváltásának kísérlete hozta magával a Megyó-Fletó cserét, majd ami végül a legszebb volt az egészben, végül a Gyurcsány-kormányba az a Csillag, akihez az SZDSZ annyira ragaszkodott,  végül nem került be.

Ma délelőtt ugyanis a laza pápai gyerek, szerintem valami kocsmából szerzett bárszéken pörögve, fel-alá sétálgatva mondott beszédében (amit elvi okokból nem linkelek, aki akarja, a "Szabad Nép" internetes kiadásán fellelheti) bejelentette, hogy új egészségügyi politika kell, új vezetővel. Azt is mondta, hogy e bejelentését megelőzően egyeztetett Kókával és "Horváth Ágival". Na, erre jött a szadesz délutáni közleménye, amit viszont már csak rövidsége miatt is elolvasásra ajánlok:

http://www.szdsz.hu/hu/szdsz/hirek/20080329koaliciohorvathagnes

Két gyors megállapítást tennék: 1. Itt valaki nem mondott igazat!
                                           2. Vagy szakad a koalíció, vagy valaki elég durva szószegést fog elkövetni.

Az MDF -legnagyobb örömre- végre világossá tette, hogy nem kívánja támogatni a kormányzati politika folytatását, se kívülről, se belülről. Sajnálom, hogy ezt a fontos döntést csak az elnökhelyettes, és nem maga Dávid Ibolya közölte a nyilvánossággal. Meggyőzödésem, hogy az MDF nevű formációt nem lehet addig hiteles és felelős parlamenti PÁRT-nak tekinteni, amíg nem tisztázza, hogy kivel hajlandó együttműködni, illetve kivel nem. Nehéz, viszont szükséges döntés, amely felé most egyet sikerült lépniük.

Fontos jövőbeli lépés lenne annak kimondása, hogy miként viszonyulnának egy előrehozott választáshoz.

Talán ezt a szituációt már Török Gábor bukási spiráljának tekinthetjük:

bukásispirál

Végül mégis azzal kell summáznom, hogy megjegyzem, az MSZP 188 szavazattal bír, elegendő  5 képviselőt maga mellé állítania:
1. a miniszterelnökkel való folytatáshoz
2. a miniszterelnök-cseréhez
3. a parlament feloszlatásának és az előrehozott választások elkerüléséhez

Messze még a (spirál) vége.

Mégis azt állítom, hogy fontos ponthoz érkeztünk.
Az SZDSZ hétfő este dönt a folytatásról. Addig, és -azt hiszem- azután is jó ideig, a magyar politika újra forrongani fog.

Vajon a népszavazás mégis "közjogi következményekkel" fog járni?

   Nyúlfarknyi hír a mai sajtóban, hogy a Fővárosi Közgyűlés - egyedülálló módon egyhangúan - arról határozott: a Katynban történt szovjet mészárlás emlékére egy óbudai közteret nevezzenek át Katyni Mártírok parkjává, s álljon ott egy, a lengyel katonák előtt tisztelgő emlékmű is. (Magyar Nemzet, 2008.03.28., 2. oldal)

  A hír része még, hogy a szavazás mégsem volt annyira egyhangú. A teremben ülők egységesen szavaztak ugyan, de nem volt mindenki jelen. A nyájtól elkóborolt bárány szerepét Havas Szófia játszotta el, aki egész egyszerűen úgy nyilvánította ki a történtekkel szembeni nemtetszését, hogy kivonult az ülésteremből a voksolás során.

Horizontálisan tág testalkata ellenére a konyakosmeggy a habostortán pedig Steiner Pál volt, aki - bár megszavazta a határozatot -, egyedüliként ülve maradt, miközben képviselőitársai felállva tapsoltak a lengyel nagykövet magyar nyelvű beszéde után.

Nem feledjük ugye, Havas Szofi volt az, aki az '56-os forradalmat nem tekinti annak, mivelhogy meglátása szerint akkoriban a forradalmárok valójában hobbinyilasok voltak.

Én eddig személy szerint azt hittem, hogy a fedettpályás kamerafejelő-bajnok Veres "Elnézéstbocsánathogyfellöktem" Jánosnál nincs nagyobb tahó szerte e Nyírségben hazában. De, de van.

 

Képzeljük el, ahogy 50 év múlva ifj. Sebestyén Balázs a Legyen Ön is trilliomos! c. vetélkedőműsorban azt a kérdést teszi majd fel a t. versenyzőnek, hogy "Melyik neves államférfink volt 1952 és 1954 között a Belkereskedelmi Minisztérium Zöldség-Gyümölcs Főosztályának vezetője?" a) Czillei Ulrik b) Csák Máté c) Ocskay brigadéros d) Nyers Rezső? Hát persze, hogy Nyers Rezső!

Igen, Rezső bácsi - akit saját bevallása szerint maga Marosán György csak "jó kis mukinak" nevezett - 85 éves lett március 20-án. Nem, nem friss a hír, daliásabb időkben a jobb kohógyári sztahanovistákról is minimum 3 oldalon emlékezett bármely, valamit is magára adó médium (azért a Népszabadság meg a Népszava ezt majdnem megtette).

"Te vagy a vállalható múlt!" - mondta önfeledten Gyurcsány Ferenc a szülinapi zsúron. És igen. Mennyire vállalható. A Párt honlapja emígyen fogalmaz: bár Rezső bácsi a Szociáldemokrata Párt tagja volt a háború után, mikor "két baloldali párt egyesült" (tudjuk, a hős Szakasits Árpád szembemenve olyan brigantikkal, mint Kéthly Anna, megmentette a szocdemeket az örök enyészettől), ő már a Magyar Dolgozók Pártjában látott el fontosabbnál fontosabb tisztségeket. Rezső amellett, hogy pártvonalon is építette fényes karrierjét - a fent említett osztályvezetőségen kívül 1957-től az MSZMP Központi Bizottságának, 1962 és 1966 között a Politikai Bizottságnak is tagja -, 1956. november 12-től (a forradalmat 4-én verték le, ugye) a friss Kádár-kormány közellátásügyi kormánybiztosa.

Ez, ez a legszebb az egészben. "Mit tennél a helyemben, Imre?" - hangzott a miniszterelnök szózata a korábbi kollegájához. Szerintem nem csak Gábor, de Imre is elkdülte a picsába.

Nagyon jó hírem van, az SzDSz elkezdett érdeket képviselni. Kis hiba ugyan a dologban, hogy ezúttal nem az emberek, hanem az állatok jogainak védelmét látta fontosnak Gusztos Péter, a honi liberalizmus ifjú titánja.A tevékenységhez ezúton gratulálok!

http://www.szdsz.hu/hu/szdsz/hirek/20080312gusztosallatvedelem

Azt szeretem az SZDSZ-ben, hogy mindig megtalálják ezeket a magyar társadalom számára égető problémákat.Igazából ez önzetlenség, felelős gondolkodás, nem populista, hiszen szegény állatok úgysem szavazhatnak, s ki tudja, talán a szőrmetulajdonosok elfordulása megrendítheti a kormánykoalíció támogatottságát. És mégis vállalják, ez annyira szép!
A magyar gazdaság növekedése lassan,de biztosan megáll, a munkanélküliség évtizedes csúcson van, a Standard@Poors újra leminősített minket, a 2007-es infláció újra magas, 8 százalékos szinten volt.
Ja, és a leminősítésért a miniszterelnök szerint a népszavazás kezdeményezői, azaz az ellenzéki pártok felelnek. A 3,3 millió ellenszavazót nem említette.
Sajnos ma a  Magyar Köztársaság még nem olyan érett XXI. századi nyugati demokrácia, ahol az állatok is bírnának szavazati joggal, de bízzunk a fejlődésben, és abban, hogy egyszer talán a csincsilláknak is lesz saját frakciójuk a Parlamentben, esetleg az embereknek is, és egyszerre nyerhetnek majd érdekeik kielégítést.Peace!

A csincsilla jó.A csincsilla talán még a reformokat is megérti.
Az ember nem jó.Többsége nem érti meg a reformokat.
Lehet, hogy a kormánynak a csincsillákkal kéne próbálkozni. Olyan szívesen kívánnék ehhez a kísérlethez sok sikert!


"Egy kis szünet után Bi azt mondta:
- Most nem beszélek többet, most úszom.
- Mondj egy szót angolul.
- Nem.
- Miért?
- Nem akarok többé az emberek nyelvén beszélni.
- Én sem – mondta váratlanul Fa.
- Miért? – kérdezte Sevilla Fához fordulva.
Fa nem felelt.
- Miért, Bi?
Bi ránézett előbb a jobb, aztán a bal szemével.
- Miért, Bi?
Jó néhány másodperc eltelt, mielőtt Bi válaszolt volna. Furcsa, de amikor rászánta magát a válaszra, már nem fütyült. Mit sem törődve a szembeszökő ellentmondással, emberi nyelven beszélt. Talán azt akarta kifejezni, hogy nem felejtett el angolul: csak azért nem beszél, mert nem akar.
És Bi sipítva, orrhangon, de nagyon tisztán és érthetően mondta:
- Az ember nem jó.
Ezzel hátat fordított, és úszni kezdett, körben az öbölben; Fa nem tágított mellőle."