a magyar nemzet határokon átívelő sprirituális újraegyesítésének eszköze: a Barátok közt.
az RTL KLub XXI. század c. riportműsora (vagy nemtommilye) a Horthy-korabeli és a mai irredanta/revizionista kultuszról számolt be a minap. felületesen és a "két világháború között minden hazafi díszmagyart hordott és abban is járt szarni"-szerű kliséket elsütve. utóbbi már tényleg unalmas és nem mellékesen hamis frázispuffogtatás. aki egy hangyányit is jobban megkapirgálta már ezt a témát, tudja, hogy egyrészt ez parasztvakítás. másrészt a legnagyobb, palánkon történő átverés, amikor az 1920-1945 között (a kor embere által valóságosan meg)élt és a '90 után mesterségesen, tetszhalott állapotból defibrillátorral újraélesztett revizionista (szub)kultúrát összehasonlítják. de mindegy is, most nem ez a hot topic.
hanem az: milyen gyógyírt is ajánl a műsor záróakkordjában a Trianon okozta fájdalmakra kárpátiáskodó nagymagyarkodás helyett Kolosi Péter csatornája? nem. nem találnánk ki.
„…az összetartozás nem feltétlenül azon múlik, ki hány címert tart a lakásában…vannak egyszerűbb dolgok is, amelyek megmutatják: igenis egy nemzethez tartunk. például az állandó esti programok, ami ugyanaz, mint itthon. (a riporter ekkor elnémül. a kamera az erdélyi család csendéletét mutatja, a háttérből az ismert rtl-es szar szappanopera hangjai türemkednek be): innen én most el nem megyek…Alex ez nem vicces, Miki nem érzi jól magát...rövid leszek…”
