"...remélhetően egyszer majd eljön az az idő, amikor, ahogy Marx megírta, hogy az majd be fog következni..." - evangelizálja burzsoá prémkucsmájában a hardkommunista elvtárs bá'. ott csüng a szája szélén, épp csak ki nem mondja, hogy igen, eljön még, ó, a proletárforradalom, és kapitalista kurvák vére fog folyni patakokban.
tudtam. tudtuk.
a radikálszélsőbaloldaliság már nem csak a kertek alatt bújik meg. már nem csak az ódón csepeli gyárkémények eldugott zugaiban lappang. már nem csak a tiszaújvár leninvárosi munkástelepek elhagyatott, molyette kohóüzemeiben talál halk visszhangra.
itt van, beeszi magát mindennapjainkba, megmételyezi a fiatal generációk lelkét, lelohasztja a demokratikus élet virágát. azt akarja, hogy a kapitalistáknak karikás és szarkalábas szemei legyenek, minél több Oil of Olaz krémet vegyenek. és hogy az osztályharc torkaszakadtáig folytatódjon.
itt van, itt tombol közöttünk, az ordas kommunista eszme. a kunbéleráj az utcán masírozik, koszorúzik és úttörődalokat hallgat. mit hallgat, énekli is.
kiemelt rokkantnyugdíjjal rendelkező áfészdzsentrik, téeszelnökök, leszerelt műszakvezetők és klozetpárttitkárok teli szájjal vörösöznek és Marxoznak. munkások véréről vizionálnak.
ebből elég. ki védi meg a békés többséget? ki áll ellen a totalitárius eszmék őrjítő pusztításának? ugye számíthatunk ilyenkor a progresszív magyar szociáldemokráciára?
miniszterelnök úr! remélem készül az új, antikommunista charta. mert ugye demokraták lennénk, vagy mik.
