A JogAr blog

"Vastagh Pál, Vastagh Pál..." - dünnyögte magában az őszes halántékú klozetkommunista.
"jaaaa" - kiáltott fel hirtelen, s közben szájából egy kevés kifröccsent a finom Globus szárazbabkonzerv tartalmából. egyenesen rá a Hős Anya érdemrendre.
letörölte, s csak azután folytatta (vigyázott az érdemrendre. elvégre még Brezsnyevnek is csak ez az egy hiányzott).
"hát persze, a Vastagh Pali, persze. volt ő igazságügyminiszter is azután (ezt az azutánt erősen megnyomta), nem? - s közben tekintete a messzibe révedezett. mintha maga előtt látta volna az Auróra cirkáló legénységét és Vasziljevszkij-sziget elfoglalását. mikor is volt az? 1917-ben? talán.
de hirtelen visszatért a jelenbe.
"igen, jó, jó elvtárs volt, jó elvtársiasan beszélgetett el mindig velünk. volt is egyszer nálunk még búzatáblaszemlén 1983-ban. volt. emlékszem, libatepertőt evett tarhonyával.
emlékszem, ez volt... ez volt Vastagh elvtárs kedvence. jó elvtárs volt, na. az Öreg is szerette. kár, hogy ő is beállt reakciósnak. pedig benne bíztunk". ekkor kissé elnedvesedtek a szemgolyói. látszott: azt, hogy "kár", azt tényleg komolyan gondolta.
"de, hogy a kérdésére válaszoljak: hogyne, én is ott voltam akkor Csongrádban, amikor a Pali elvtárs beszélt. jó beszéd volt. bíztató volt. legalábbis mi akkor ott azt hittük, hogy bíztat".  ekkor megállt. mélyet szippantott a párttitkárszagú levegőből, s rágyújtott egy újabb tigris szofira. "kár, hogy nincs már Fecske. persze egy fecske nem csinál nyarat" - tréfálkozott. "azt hiszem a Pali most... igen, Ottawában van". látszott, hogy ez már nem annyita tetszik neki. végleg elhallgatott.