a héten rendezték a várva-várt budapesti Nabucco-csúcsot. szép, szép. szép a téma, szép a Parlament épülete, ahol a találkozó nyilvános része zajlott, sütött a Nap, minden klappolt. fogadást sajnos nem tartottak a hétköznapi halandók számára, de nem baj. azért elmentem. végül is a Magyar Köztársaság Miniszterelnöke tartotta a nyitóbeszédet – és ilyenkor mindig lehet kacagni.
Gyurcsány Ferenc expozéjában szó szerint így kommentálta ominózus, 2007-es, Financial Times-nak – a pesti utca szerint az International Herald Tribune-nek - gáztémában adott interjúját (a hivatalos leiratból kihagyták a teátralizálóbb elemeket, sajnos): „azt mondtam, hogy kérem szépen, ez a Nabucco, ez egy álom…sokan fölkapták a fejüket, hogy a magyar miniszterelnök ezek szerint lemondott a Nabuccóról. akkor is mondtam, ma is mondtam: ez tévedés. az álomban, az álom kifejezésében az a csalódás nyert kifejezést, amit már 2005-ben is éreztem”.
ühüm. na akkor most szanyitiborosan megkérdem: hogy is mondtuk ezt? „a Nabucco egy régi álom és egy régi terv. de nekünk nem álmokra van szükségünk. nekünk tervekre van szükségünk…a Nabuccóval az az egy baj van, hogy nem tudjuk, mikor kaphatunk gázt rajta keresztül…ha valaki pontosan meg tudná nekem mondani, hogy egy adott időpontban jön majd a gáz, rendben; de a lakásokat csak gázzal lehet fűteni, nem álmokkal…bármely miniszterelnök őrült lenne nem diverzifikálni, vagy egy ellátó mellett elkötelezni magát. de a realitások figyelembevétele helyett álmok kergetése szintúgy őrültség lenne” (elnézést a nem Országh László-szintű nyelvtudásért, forrás itt).
hm. hát nekem nem jött át a szövegből a miniszterelnök úr mély csalódottsága. főleg úgy nem, hogy cirka egy évre rá szempillantás alatt megkötötték a Gazprom-projekt Déli Áramlat-szerződést. Veres János annyiszor tette meg a Ferihegy-Seremetyevo útvonalat, mint Fock Jenő jobb éveiben. Gyurcsány Ferenc akkor így veregette hátba Vlagyimir Putyin cárt elnököt: „önök gyorsabbak voltak, mint a Nabucco”.
nem arról szól a dolog, hogy melyik gázvezeték kell, esetleg mindkettő. hanem arról, hogy Gyurcsány Ferenc még mindig azt vizionálja, az ország egy nagy őszödi hallgatóság, akik elhiszik: nekik nyilvánvalóan nem kell semmiről sem tudniuk.
arról se, hogy milyen profi flip-flopokat hajt végre a miniszterelnök úr minden áldott nap. úgy, ahogy az arcába kell klikkelni, úgy hazudja ide bele a mi képünkbe, hogy a fekete az fehér, és hogy az epicentrum az egy kőbányai bevásárlóközpont. és tudja, hogy rá se fognak bagózni. de unom már…
