A JogAr blog

Reneszánszát éli a szebb napokat látott magyar baloldal udvari médiája, sorban születnek és renoválódnak a webes felületeik az utóbbi időben. Előbb a stop.hu (a Népszava és a Blikk koktélja) jelent meg, majd az utóbbi napokban a zoom.hu (úgy látszik, mostanság a 4 betű játszik náluk, már izgatottan várom a kgst.hu oldalt). a miniszterelnöki blog a rajongók nagy örömére a balos iwiw-re, a kapcsolat.hu oldalra költözött, végül minap a www.168ora.hu is megújult. Mészáros Tamás és Avar János még dizájnosabban nyomhatja a hatvanas évek retróhangulatát, a megújult szocdem (bocsánat, polgári) politika magasztalását, a szélsőjobboldaltól való elhatárolódást.

Most éppen 21.21 van, és a fentebb felsorolt oldalak azt hiszem szándékaik ellenére is a szocializmus naftalinos levegőjét árasztják. A zoom.hu "friss" rovatában ott a hír, miszerint újra lesz parádé a Vörös téren, a stop. hu címlapon hozza a miniszterelnök feleségének vacsoratörténeteit (a reklámok között meg kell említeni Frabato, a csillagjós szereplését, ez a jelenség mindenképpen ellentétes a dialektikus materializmus tanaival).

Na, de vissza a 168ora.hu oldalra, a címlapon "Putyin rosál", erre a címre őszintén bevallom nem mertem rákattintani, mert bár sok évig sakkoztam, nem lehettem biztos benne, hogy az orosz (miniszter)elnök és a hetilap kapcsolata mennyire -khmm.- bensőséges.

Nagyon bíztam benne, hogy a "Buxa" rovat alatt modern, európai értelemben vett munkásőr nénik pózolnak majd, de hála az égnek nem így lett. Sajnos a rovat témaválasztását azóta sem értettem meg, egy "Puch László, egy magyar nábob" című festmény szétnyitható óriásplakát-verziójának balról, legalsó sorban a második nyolcadát
kapja a megfejtő.

A 168 óra története ikon alatt a főszerkesztő értekezése olvasható, önkényesen emelnék ki pár részletet, miszerint:"Húsz év alatt kormányok jöttek, mentek, mi vagyunk, akik voltunk: polgári-értelmiségi hetilap.", illetve "A 168 Óra úgy liberális, hogy nyitott marad minden tolerálható szellemi áramlat előtt, amely akár balról, akár jobbról, de mindig középre húz, és sohasem szélre." Reméljük ilyen önmeghatározás után nem folytatódik a lap azon súlyos sorozata(?), melynek részeként Gyurcsány Ferenc "Anyám, Katus" című műve is címlaposként jelenhetett meg.

http://www.168ora.hu/Stream_index.php?element=1&sid=1001

Ez a fenti cím azonban, mely igazából e szöszenet értelme, csattanója és esszenciája. A fenti videó egy a belváros alatt fekvő, ötvenes években épült bunkert mutat be három percben, és bennem egyszerre villantotta fel a Gyurcsány-féle "A Bukás"
című nagysikerű videót, egy-egy gyengébb horrort,amelyben a szőke nőt egyszer csak elviszi a gonosz, no és a X-akták kísérteties zenéjét. A szétrohadt, ötvenes évekből maradt vécé nagy kedvenc, reméljük lesz folytatás a Köztársaság-tér alagútjairól, esetleg a Terror Háza pincéjéről. Ahol anno az MSZP elődpártjának derék végrehajtói az értelmiséget kínozták.
Vágod, többek közt a polgári-liberális értelmiséget.

igen,igen

Ja, és lassan,de biztosan e fenti címlapért is bocsánatot lehetne kérni.
Aztán felőlem nyugodt szívvel, szabad szellemmel webesedhetnek tovább.