A JogAr blog

Miközben az Európában tradicionálisan erős radikális szocialista, kommunista irányzatok, példának okáért a spanyol, a francia, az olasz szélsőbal is teret vesztett az utóbbi évek során, addig Németországban a szélsőbal talán még soha nem volt annyira erős és egységes, mint ezekben a hetekben. Ami ennél is aggasztóbb lehet a mérsékelt, demokratikus erők számára, hogy a felfelé ívelő trend nehezen tűnik megállíthatónak. Már van, vagy csak lesz/lehet REDSCARE Európa vezető országában? Lehet valami magyar politikai tanulsága ennek a folyamatnak?A válaszokhoz a linkre kattintva juthat közelebb:

JOGAR

Azeredetiszöveg  (angolul)

Ezzel a címmel közölt interjút a Der Spiegel múlt heti számában Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszterrel, aki 1973-ban a vietnami harci cselekmények végét jelentő fegyverszünet tető alá hozásáért Béke Nobel-díjban részesült. Elsősorban a németül/angolul kevéssé értő, avagy kevésbé ráérő érdeklődők számára írtam egy kis rezümét a beszélgetés fontosabb részeiből, témák szerint csoportosítva a nagytekintélyű politikus véleményét.

Vote in America

A republikánus favorit John McCain Kissinger támogatottja. Hogy miért? Egyrészt őt ismeri a leghosszabb ideje, másrészt szerinte ő egy olyan személyiség, akiben meg lehet bízni, harmadrészt pedig azért: ”mert aki öt évet volt vietnami fogságban, az megtalálta önmagát”.

Obama pakisztáni beavatkozással kapcsolatos terveit egyszerűen könnyelműnek minősítette, méghozzá a kapacitás hiányára hivatkozva.

Bush örökségét pedig hamarosan barátságosabban fogják elemezni, a gyakran rossz taktikai elemek mellett a jó stratégiát becsülve.

Az észak-atlanti kapcsolatok állása

A cím tételmondata e témával kapcsolatban hangzott el, miszerint: ”Az európaiak nem akarják megérteni, hogy az iraki beavatkozás nem tisztán amerikai probléma. A következmények végül Európára nézve is legalább olyan drámaiak lehetnek, mint az Egyesült Államok számára.”

A NATO jövőjével kapcsolatban kétségeit fejezi ki, hiszen jelenleg a katonai szövetség Irak, illetve a Közel-keleti helyzet kapcsán megosztott, véleménye szerint Amerika nem viheti tovább egyedül a radikális iszlám elleni harc terheit. Németországnak is több katonát kell Afganisztánba küldenie, illetve a teljes stabilizálásig az európai országok se vonják ki magukat a katonailag „zűrös helyek” felügyeletéből. „ A NATO-nak hosszú távon nem lehet kétféle tagsága: egy olyan rész, amelyik kész harcolni, illetve egy olyan, amely "à la carte válogató" szövetségesekből áll. Kissinger a mostani szituációért az EU átmeneti állapotát is felelőssé teszi, az unió már szakított nemzetállami múltjával, további jövőjét viszont még nem határozta el.

Kína: nosztalgia, jelen és jövő

1972-ben Kissinger és Nixon a nyugatiak közül először látogatta meg Kínában Mao-t, három éves előzetes kapcsolattartást követően. Kissinger ma egy szuperhatalmi vágyairól lemondó Iránnal kapcsolatban tartana elképzelhetőnek hasonló közeledést, Kína történelme és fejlődése szempontjából pedig fontosnak minősíti az akkori tárgyalásokat. A volt amerikai külügyminiszter szerint a nemzetközi kapcsolatrendszerben meg kell találni Kína helyét. A "korlátozott demokráciák" nagy hibájának a tehetségesek társadalomból való bevonásának és a hatalmi utódlás megoldásának nehézségeit tartja, így a kínai „demokráciamodell” elterjedésével nem számol. Azt azonban nem tartja garantáltnak, hogy a nyugati típusú demokrácia magától, automatikusan győzni fog.   

Arra a kérdésre válaszolva, hogy az USA nagy hibájának korunkra visszatekintve nem azt fogják e tartani, hogy nem ismerte fel Kína előretörését, és inkább a Közel-Kelettel foglalkozott, nagyon érdekes választ kaptak a német újság szerkesztői. Meglehet, Kissinger utolsó nagy helyzetfelismerését olvashatjuk:„Egyidejűleg három kihívással kell foglalkoznunk: a nemzetállam európai eltűnésével, India és Kína felemelkedésével és harmadrészt azon nagy kihívásokkal, melyre egyedül senki nem tud megoldást kínálni, ilyen a terror vagy a globális felmelegedés.” 

És még mondják, hogy a KDNP antiszemita párt.
A Népszabadság minapi beszámolója szerint a KDNP Barankovics Alapítványa
izraelita műhely megalakítását tervezi.
Médiahekknek jó, kíváncsian várjuk, lesz-e belőle valami.

"Az elmúlt héten több sajtóhír is megjelent arról, hogy Szetey Gábor visszautasíthatatlan állásajánlatot kapott korábbi cégétől, a Phillip Morris dohánygyártól, ahonnan jelenlegi kormányzati posztjára érkezett."
"Kell a friss levegő" - közölte Szetey Gábor a budapesti kormányszóvivői tájékoztatón.

(mai hír az Indexről)

"Saját médiára van szüksége a szlovák kormánynak és a parlamentnek, hogy ellensúlyozza a jelenlegi sajtó kormányellenes magatartását, amely ellen Robert Fico miniszterelnök már régóta eredménytelenül hadakozik - mondta Ivan Gasparovic. A szlovák a közszolgálati rádiónak véleményét azzal indokolta, hogy csak így kaphatnának kellő médiafelületet a kormány, a parlament és az államigazgatás szerveinek döntései, állásfoglalásai."

(az Index mai híre, sajtóhibával)

indexcikk

Az Index mostanság egyébként is rászállni látszik északi szomszédunkra (nem mintha nem lenne "indokolt" a megélénkült érdeklődés), elég csak a minap indult tematikus "Tóték" rovatra gondolni. A cikkből eredő magyar konzekvenciák levonásával is foglalkoznék.

A szlovák köztársasági elnök igazolja Fico miniszterelnök véleményét a kormányhű média megteremtésének igényéről, szerintük jelenleg csak egy ilyen lap van, ez meg nyilván kevés nekik.

A szlovákokon most csak pár pillantra élcelődnék, Slota meg Fico és a többi européer magyarbarát személyében van nekik elég bajuk.
Ne bántsuk őket, csak kinövik majd egyszer a tinédzserkort.
15 évesen én is csináltam butaságokat.

Nagy magyar kérdésem: Mikor jön el az az idő nálunk, amikor a magyar politikusok nemcsak saját médiának, hanem az "ellenségesnek" is nyilatkoznak? Orbán-nagyinterjú a Népszabiban, melyet még mindig rengetegen olvasnak, esetleg Kiss Péter a Magyar Hírlapban üzen hadat a Főnöknek.Akármi... Csak ne ez a bezárkózás, lakájkodás, antagonisztikus ellenkezés mint ami most van, ami egyébként  piszkosul unalmas is.Médiaszinten ez nem oké. Nem a "szeressük egymást gyerekek" álösszeborulására gondolok, hanem a demokratikus verseny-és vitakultúra fontos részét képező nyilvánosság megfelelően kritikus működésére.

Addig meg marad, ami van, Orbán Viktorral készített karácsonyi interjú a Nemzetben, Fletó osztja az észt ugyanekkor a Vasárnapi Hírekben. Néhány éve ilyenkor készült Gyurcsány irodalmias(?) műve, a zseniális:

anyámkatus

Kis magyar abszurd.
Tóték.

 

Mivel egész szép, pezsgő vita alakult ki az oldalon alább a fővárosi csövesüggyel kapcsolatban, gondoltam nem árt még párat rúgni az Isztriai Gondolkodóba.

A Budapest Analysis egy nemrégiben publikált elemzése szerint ugyanis székesfővárosunk közgyűlése 300 millió (azaz háromszázmillió) aranyforinttal lékelte meg a hajléktalan-gondozásra fordítható keretösszeget.

Nem tisztem bürgermeister Rogán virtuális fogadatlanprókátora lenni, de akkor ki is a nagyobb népnyúzó?

Hát persze, hogy nem a Demszkáj, aki hitvesével melegételt oszt a rászorulóknak. Főleg úgy, hogy kb. 1 órát késett az ünnepi ingyenfalatozásról, és addig nem lehetett elkezdeni azt. A Kedves Vezetőt természetesen nagy szeretettel fogadták a hidegben amúgy is szívesen tartózkodó hajléktalanok.
(Demszky amúgy nem szeret késni, ezt tudtára is adta az V. Francia Köztársaság elnökének, aki volt akkora tahó, hogy 20 perccel korábban érkezett a megbeszélt randevouz-ra.)

Achtung, achtung: még a BKV is nekimegy annak, akinek kosz van a körme alatt. Az éccakai buszokon a hivatásos izomtibik ezentúl lerugdossák a hajléktalanokat.

Tegnap délben, miközben az ATV éppen az akciós ajánlatok véget nem érő özöne és Laci Bácsi konyhája között tengődött, miközben a HírTV még mindig nem találta meg az ünnepek és  imidzse közötti kapcsolódási pontot, én pedig éppen arról olvastam, hogy a csehek is egykulcsos adóval, egyszerűsítéssel és az adóterhek fokozatos mérséklésével próbálkoznak, Sólyom László lépett a mikrofonok elé. Váratlan hangja máris a konyhánkban recsegett. A Sándor-palota ajtói talán tényleg maguktól nyíltak és záródtak a Köztársasági Elnök Úr jöttére, ahogy azt egyes humoristák "Csillagok Háborúja"-emlékeik hatására visszatérően állítják. A lényeg persze inkább a rövid szpícs tartalma volt.

Nekem az jött le belőle, hogy nem elég az a tény, hogy az egészségbiztosítási törvény jogalkotási folyamata, hát, "kissé hiányos" volt, a dolgok mai állása szerint mintha a tartalmi rész is hagyna némi kívánnivalót maga után, mintha nem lenne időtálló, ügyesen szerkesztett. Azt talán  nagyobb kockázat nélkül  jósolhatjuk, hogy  -ellentétben az 1875-ös kereskedelmi törvénnyel, nem  valószínű, hogy 133 év múlva lesz majd valami hatályos ebből a mixelt maszlagból. Lehet, hogy 

Dicsőséges133nap múlva sem. (Amely ugye, mint a kedvenc miniszterelnököm blogját is tartalmazó oldalról azt tudjuk "minden rettenet ellenére fontos és előremutató dolog volt".)

Pedig nem mondhatják, hogy az orvosok kúrták el, hiszen ők csinálták.Egyedül.
Mert ők mindent jobban tudnak. Aztán tessék, itt van. Nem megy.

" Ferike és Ágika fogalmazása nem sikerült, menjetek vissza a helyetekre, gondolkodjatok el egy kicsit, aztán majd gyertek vissza februárban valami használhatóbb munkával.De a jobboldali padsorokban se legyen kitörő az indokolatlan öröm, fogalmazást kell írni és különben is, mintha nem nagyon tudtátok volna eddig, hogy hol a hiba a rossz fogalmazásokban. Pedig nektek kellett volna tudnotok és mondanotok. Na, nyomás, a két rosszcsont pedig bármikor mehet az igazgató bácsi elé, hogy kirúgja őket a fenébe. A tavalyi témazárón is csaltak, különben is elege van belőlük mindenkinek, és egyébként is, el lehet innen menni, kérem szépen."

(az ismeretlen pedagógus: "Örökké útközben" című még ismeretlenebb művéből)

Sólyom ezúttal -könyen lehet- nagyot húzott, esetleg rúgott, méghozzá a koalíción, a szakadék felé. Mikor lesz a törvény parlamenti újratárgyalása? Aha, februárban. Mikor van az éves kormányzati népszerűségi mélypont ideje? Az áremelések idején, január végén, február elején. Elégedetlen lesz az MSZP-frakció? Gondolom nem fognak örülni a "reformok út-jának". Na, ilyenkor nem szabad nyílt szavazást kérni. Legyen (maradjon) csak "titkos", hátha lesz 18 tökös szocialista honatya (anya:). Aki azt mondja végre, amit gondol. "Ha ezt megszavazom, talán soha többé nem leszek képviselő. Ki menjen? Fletó mostanában, vagy én, legfeljebb 2010-ben, viszont végleg."

Ja, nincsen sok választás.
Azért nincsen, mert elkúrták.
Újra.

Scwarz Tibor szocialista képviselő az őket ért nyomással is magyarázta a törvény vérszegénységét. Van számu(n)kra bíztató szavam.

Nyomás! Nem halljátok?
NYOMÁS!

"I am also grateful this Christmas season to be an American, to enjoy the blessings of liberty and the comfort of prosperity that is the result of our unique American civilization." (Newt Gingrich)

Helyettesítsük be az American helyére a Hungarian szócskát, és...

mindenkinek BOLDOG KARÁCSONYT!

A kilencvenes évek második felében láthattuk-élvezhettük a „Játék határok nélkül” című vetélkedő- sorozatot, mely valószínűleg magában több hívet szerzett az európai gondolatnak, mint a kormányzati EU-kampányra költött súlyos milliárdok. Azóta csak szép emlék a szórakoztató verseny, de a minap újra eszembe jutott. Lehullottak a határok, mesterségesen szétszakított nemzeti közösségek lelhettek újra egymásra a szabadság által. S valóban, hamarosan talán hidak épülnek majd újra az egykor nevetséges körülmények közt határfolyóvá nyilvánított Ipoly felett, Révkomárom és Komárom együtt igazi középváros lesz és könnyen lehet, visszaszerzik majd reformkori gazdasági súlyukat. Sőt, egyszer talán majd ha Komáromot  mondunk, már csak egy városra fogunk gondolni, melynek egykor nehéz sorsa volt, de aztán újra egy városként fejlődött. Így történt ez most az olasz-szlovén határon fekvő Goriziával is. Az alpokaljai Szentpéterfa pincegazdáinak sorsa ma már szinte olyan visszatérően emlegetett példa, mint a két Szelmencé. Délen, Szlovéniában is élnek nemzettársaink, velük és a többségi nemzettel Vas és Zala megye (az ötvenes években a „határsáv”) lakosai példás viszonyt alakítottak ki, mostantól pedig a remek ötletnek látszó „Helló szomszéd!” padokon ücsöröghetnek majd. A Hanságban pedig bármikor szabadon lehet majd sétálni az andaui hídon, melyen 1956. október-novemberében magyarok tízezrei menekültek a szabad Nyugatra.

Bízzunk benne, hogy Szerbia és Ukrajna demokratikus fordulata hamar Európába vezet, ezzel megvalósulhat a magyar nemzet határokon átívelő egysége, addig pedig abban, hogy „pártunk és kormányunk” segít a kívül rekedt nemzettársaink anyaországgal való kapcsolattartásának erősítésében.

A nagyapámat még elüldözték a határsávból, ő ma biztosan nagyon boldog lenne. „Mindannyiunk bölcs nagyapja”, a kassai származású Márai pedig így írt 1942-ben:

“Ma talán még valószínűtlennek tetszik, de néhány esztendő múlva egyáltalán nem lesz valószínűtlen a föltevés, hogy a mai, gazdasági érdekektől és világnézeti szempontoktól tragikusan részletekre szaggatott Európa helyén fölépül egy másik, ahol minden európai nemzet polgára akadály nélkül utazhat, s az útlevél zsebében jogot ad arra, hogy vízum nélkül lépje át az európai országok határait; Oslóban ugyanazzal a pénzzel fizessen, mint Nápolyban, s a norvég halász áruját egyenesen és külön engedély nélkül feladhassa a svájci nagykereskedő címére.”

A közszolgálati tévében néhány perccel a határnyitás után Juszt László Aczél Endrével beszélget…

Vajon Márai ezt is sejtette? :)

 

-            „4 hasáb „orbánazellenséget” kérek, jól megfűszerezve.”- mondta az egyszeri baloldali főszerkesztő.

-            „Populistásat vagy fundamentálistásat?”-kérdezte az újságíró.

-            „Populistásat, azt szereti mostanában a Főnök.”

-            „Egy populistás rendel.”

              (fikciós részlet  egy képzelt beszélgetésből)

 

Magas vérnyomás, nagy –vörös- fej, tévé előtti szentségelés kísérték hosszú idő után újra egy estémet, majd csendben borongva „végső igazságokra” ismerek.

Rájöttem, sajnálom Debreczeni Józsefet.

Kicsiny magyar valóságunk szemléletes mintaszelete ez a hatalmas műveltségű parlamentarista. Bizonyította ezt Fridinél is – nem, ezúttal nem David  Hasselhoff volt az egykori sóman, ma már egyesek szerint inkább stróman vendége - az ATV-ben.  Ebben igazából nincs is semmi meglepő. Volt már külön Debreczeni-rovat a 168 órában is, sőt, a Népszavában is rendszeresen publikál a tanácsadók tanácsadója. Ő a baloldalon az etalon konzervatív. Pedig nem is az.  Világnézetileg inkább kissé ortodox, meggyőződéses „antiorbánista”. Az interjúban még a „fideszes álláspontot fejtegető” Giró-Szász András is megkapja a magáét. Debreczeni József a Népszavába meg a Népszabiba („Szabad Nép”-jogutód) írogat Orbán-ellenes cikkeket. Na, most ehhez aztán tényleg nem kell nagy bátorság. A siker garantált. Még vissza is tapsolják. Ja, meg ő független. Nekem őszintén tetszett, hogy hanyagolta a lovagkeresztet. Azért csak összejött egy műsor a közszolgálatin, meg egy alig elfogult könyv Fletóról, aki szerinte lehetne az új Bethlen. Aki felvirágoztatja Erdélyt. A kormányzás gyengeségeire is megvan a közírói magyarázat: A többpárti parlamentarizmus hiánya.

Ezek szerint nem a kormánnyal van az alapvető baj. A Magyar Köztársaságban azonban a kormány felel a kormányzásért. Logikusabb lenne, ha Orbán meg a Fidesz felelne. Tudom, tudom.

Az utolsó betelefonálós műsorok hangját halljuk.

Na az ilyesmire mondtam, hogy sajnálom őt.

Debreczeni „a” parlamentáris demokrata. A lényeg, hogy hetente (most éppen kábé negyedévente) szóljanak a lózungok a Göndör Pista előtti padból. Ez a parlamentarizmus? A közíró engem nagyon emlékeztet valakire. Talán éppen a beszűkült liberálisra, aki egy romhalmaz tetején ugrál, aki annak ellenére, hogy mindenki éhezik és mindenki „full” egyedül van, örül annak, hogy mindent szabad. Valahogy így van ez a parlamentarizmussal is. Íme a szókapcsolat: Parlamentáris demokrácia. A „fletóista elitisták” dogmatikája alapján mintha inkább az első lenne a fontos. Szerintem inkább a demokrácia. A demokrácia, amit ők talán e szóval kevernek: populizmus. A liberális-konzervativizmus meg nem egyenlő az elitizmussal. Ezt pedig rossz lesz majd (be)látni, rossz érzés lesz majd látni, hogy az emberek kezükbe veszik a sorsukat.  A „Fletó-könyv” egyszer méltó helyére kerül majd, bolhapiacok mélyére, ahonnan majd százasért vihetjük haza, kombóban egy „Őszöd-The Very Best Of” –cédével. Mindegy.

Debreczeni akár a rendszerváltás egyik hőse is lehetett volna.

Mégis inkább a rendszer hőse lett.

 

Lehullott a lepel.
Fény derült végre a két nagy párt hosszú idők óta színfalak mögött zajló közös ármánykodására.

Belváros-Lipótváros képviselőtestülete ellenszavazat nélkül fogadott el egy rendeletet.
A jogszabály tartalma eképp zanzásítható:
"Január 1-jétől tilos a Belvárosban a zaklató jellegű, továbbá a gyermekkel történő koldulás, a szemetelés, a játszótéri dohányzás és a cigarettacsikk közterületen történő eldobása." - így adta hírül ugyanis a mindig megbízható a Népszabadság.

Utca Embere Önkéntes Hálózat nevű civil szervezet fel van háborodva azon, hogy "kiűzik és kitiltják azokat a városrész területéről, akik utcákon, tereken, parkokban, kapualjakban vagy árkádok alatt, azaz közterületeken húznák meg magukat".

Rogán Antal, a Szulák-show, valamint a bulvármédia fenegyereke és a belvárosi zsúrfiúk sznoboskodnának? Az ötkeres piperkőc gigerlik már a VW Touaregjükből sem bírják elviselni a maszatosképű kolduskisfiúk látványát?
Nem, csak rendet akarnak vágni.

Hová fajul a világ?

Mottó: "Versenyben Micukával- Echoes :)”  (lásd az előző postot)

E csodás rovatunkban a hatalom apró tégláiként a rendszerbe épülő kiváló politikusainkat és közéleti szereplőinket vesszük elő, szigorúan azzal az igénnyel, hogy a reflektorfénnyel esetleg ritkábban találkozó közszereplők érdemes munkájáról se maradjon le a publikum.

Ma rovatunkban: Geberle Erzsébet (országgyűlési képviselő, SZDSZ)

(Budapest VI. vk. 2006.évi választás: Geberle Erzsébet Ágnes SZDSZ-A MAGYAR LIBERÁLIS PÁRT 2 069 szavazat 6,85 százalék)

 Részlet a Képviselő-asszony bemutatkozásából a parlament külügyi bizottságában:

„…Van, akiknek nem vagyok ismeretlen, hiszen sok éve dolgozunk együtt. Én december 4-én, Demszky Gábor lemondásával kerültem a parlamentbe, és most Eörsi Mátyás frakcióvezetővé választásával erre a megüresedett helyre pályáztam, és a frakció engem támogatott. Olyan kifejezetten külügyi múltam nincsen, tizenhat éves önkormányzati munka áll a hátam mögött, hiszen 1990 óta voltam tagja a Fővárosi Közgyűlésnek, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese voltam, illetve a szociális és lakásügyi bizottság elnöke, illetve több bizottságban megfordultam ezalatt a tizenhat év alatt. Angol tagozatos gimnáziumban végeztem, majd tanítóképző főiskolán, illetve a századvég politikai iskolát végeztem el. …”

Nos, ehhez csak annyit, hogy képviselő asszony választási honlapján egy „kis konzervatív elhajlást” is találunk, a kedvenc politikus rovatnál, ha már a külügynél tartunk:

"Nyelvtudás: Német,
Angol"

másrészt:

Kedvenc
"Politikus: Margaret Theacher" (sicc! helyesen:Thatcher)

Hát hiába, ezek a vaslady-k … Vagy vasladik, esetleg Waszlavik ?

Viszont a képviselő-asszony meg van szépülve, ennek örülünk.

Egykor:
http://www.valasztas.hu/ve/j51/j51-iw4rTLQlE41Dciw0cJEfCROLK6.htm

Most:
http://geberleerzsebet.szdsz.hu/

Egy kis adalék a gyülekezési joghoz Geberle Erzsébet nyilatkozataiból:
2006. szeptember 22. 12:21  HVG.HU
„Az SZDSZ politikusa leszögezte "azzal semmi baja nincs", hogy emberek tüntetnek kulturáltan a Kossuth téren.”

„Kíváló torkú énekes vagyok (Index)
Geberle Erzsébet szabad demokrata képviselő

• Bogád Zoltán - bogad@mail.index..hu| 2006. 12. 05., 10:16

 „..Ha elmegy Londonba vagy Berlinbe, ott láthatja, hogy nem lehet olyan demonstrációkat tartani, mint a Kossuth téren. Egyszer személyesen is megnéztem, mi folyik ott, és az minden volt, csak politikai rendezvény nem. …”

További sikeres munkát kívánunk képviselő-asszonynak, Deák (nemzeti-szabadelvű gondolkodású kedvenc politikusom) szavaival élve pedig kérem ne feledje: "A hatalom csak eszköz, végcél a népek boldogítása."

Az Akikre büszkék lehetünk rovatunkban ma:

Először is szemrevételezésre ajánljuk egy kedves olvasói levél ösztökélése nyomán
Szekszárdiné Bányai Katalint.
Az MSZP veresegyházi önkormányzati üdvöskéje.
A divatos, fiatalos ute-lila frizurához felsőfokú orosz nyelvvizsga passzol.
Aktívan részt vett (mikoris?) a nagyvállalati valamint a kerületi párt- és szakszervezeti életben.
Köszönjük, Katalin.

Második versenyzőnk a szintén roppant kellemes külsővel bíró Geberle Erzsébet, Bözsike.
Ilyen volt, ilyen lett.
Nem, kérem, nem kövér, csak horizontálisan tág.
A parlament külügyi bizottságának oszlopos tagja.
Itt a nemzetköziséget ezen felül még a "nyelvtudás: angol, német" kitétel, valamint a kedvencek menüpontban megjelölt Margaret Theacher személye biztosítja.
Kár, hogy Willy Trantot vagy Charles De Golt kihagyta.

Köszönjük, Erzsók.

Szabadság.
Elvtársak.

Ezzel biztos sok emlőstársamat fogom vérig sérteni, de muszáj ide linkelnem az AGB legfrissebb TV-s nézettségmérését.

No, nincs benne semmi újdonság, csak azért tudjuk, hogy sztrájkolás helyett mit csinál a nép.

Igen, a helyes válasz ott a hátsó zsöllyéből az az öblös hang.

Barátok köztöt néznek.

Az orrfacsaróan intellektuális sorozatot múlt héten 2 217 908, a nemzet testéhez tartozó egyén követte figyelemmel (jó, ez volt a legmagasabb heti nézettség, na bumm).

Csak azt nem tudom miért jó ez, amikor minden rész arról szól, hogy Berényi Klaudiának megint tönkre kell tennie Miklós cégét.

A megrendítő adat csak azért hihetetlen, mert Lenke néninek valahogy el lehetett hinni még, hogy tényleg milyen snassz is az, amikor megemelik a félliteres zacskós tej árát. Kutyu bácsi hősies akcióját valahogy át lehetett élni, mikor rátámadt az illegális szemétlerakókra. Bőhm bácsi tényleg részeg volt a sakkparti végén.

Tudtuk és vártuk, hogy az éjszaka hazaérkető Vágási Feri hogyan veri kenterbe a menetrendszerűen a kapualjban rátámadó, eltévedt orvlövészt.

És valahogy nincs meg ez az érzésvilág akkor, amikor a deklasszálódott árufeltöltő Laci darabos hanggal konzervdobozokat pakol szupermarketben, miközben Géza lekurvázza édesanyját, Magdi nénit, mert túl száraz túróscsusza.

És a fél ország ezt nézi. Kár.

"Szerbiának legalább annyi figyelmet kell kapni ebben a folyamatban, mint Koszovónak" - hangúlyozta tegnap a magyar diplomácia női Kissingere, Göncz Kinga külügyminiszter. Ez legalább olyan vehemens kiszólás volt, mint mikor "nem tudunk mit lépni" felkiáltással Árpi bácsi egyszem lyánya lelkiekben nekirohant szlovák barátainknak. Európa és talán a világ egyik legkényesebb és legnagyobb visszhangot kiváltó gócpontja szó szerint a lábaink előtt hever. Erre a reakció olyan, hogy azt akár egy farsangkor eunuch mediátornak öltözött Fásy Ádám is mondhatta volna.

Kemény hangnem, sziklaszilárd érdekérvényesítés, hozzáértés.

Nem vagyok egy tőröl metszett külügyér, de fel nem foghatom, miért nem lehet valami ízzel-bűzzel rendelkező mondandót kinyilatkoztatni, hogy az embernek legalább fogalma lehessen arról, mi fán terem a jelenlegi, gyakorlat-orientált magyar külpol.

Rákosi Jenő mondta még a századelőn, hogy "harmincmillió magyar, és miénk Európa kelete!".

Hát így nehezen. És ennek nem csak a népességfogyás lesz az egyetlen oka.

"És az idén nincs Karácsony se" - mondta löttyös indulatában anno Notthingham hercege a Kevin Costneres harcolok-és-hágok értékduál köré felépített filmremekben. Grincs el akarta lopni a Karácsonyt. Nem beszélve Dickensz Károly (igen, ő is magyar volt) antihőséről, Ebenezer Scrooge-ról, aki lefitymálta, s ellenszenvvel viseltetett a pirosbetűs ünnep iránt.
Nos, most Balsai István is belépett a Nagy Karácsonyútálók Társaságába.

A következő szókavicsok gördültek le a képviselő úr szája széléről:
"Ezek választási ügyek. Itt nincs szombat, itt nincs vasárnap, itt nincs advent, itt nincs Karácsony. Azért vannak ilyen határidők, mert a választási ügyeket haladéktalanul, soron kívül el kell bírálni."

Nem egy nagy cucc, persze, elengedi az ember a füle mellett az ilyet, végülis - aláírom - tényleg úgy meg tudja dobni az ember vérnyomását ez a Rytkó Emília, mint száz neszkáfé extra strong 2in1.
De ilyet azért nem kéne.
Lehet, hogy ez politikailag inkorrekt, de Karácsony igenis van.
Minden esetben.

Szigetvári Viktor (akire nem igaz az adoma, miszerint a fika eszi meg az óvodást...) mondta még a múlt homályos ködébe vesző időkben (szal még a választások előtt), hogy a kampány mindenhol plagizálásokból áll.

Nos, hát megmondom őszintén, úgy fest, a blogolás is. Az alábbiakat a Szövetség frakcióvezetője postolta nemrég a jobbklik.hu-n, idézve Sebess Dénes Két Magyarország c. könyvét: "És mi a programotok? - kérdi Sennyey. Az, hogy menjetek - válaszolja Andrássy."

Szerintem jó.                                                                             
Szerintem menjenek.                                                      
                                             

 

Kedvenc miniszterelnököm egyik kedvenc kifejezését adtam címnek, bízva abban, hogy -szótárában indokolatlanul szerepelve- hamarosan kikopik majd onnan. Merthogy ezt azért ne illessük a progresszív jelzővel. Ez azonban az alaphelyzet. Itt az ideje lendületet venni, és a jó magyar kesergő helyett előre nézni. Végre nem azon kell sajnálkozni, hogy mi lehetett volna itt 2002-ben, hogyha… A magyar jobboldal tehát legalább hároméves késéssel ugyan, de a félúton elhagyott és megbicsaklott Jövő felé fordult, visszament érte és most megpróbálja ölbe kapni. Agresszív imázs helyett miért ne lehetne a jobboldal koncepciózus, udvariasan eltökélt és progresszív? Gyurcsány hiába papol ugyanis nyugatos progresszióról, ha pártja nyugati elismertsége nem „európai”. Az MSZP-ben nincs európai program, szoros kapcsolattartás az európai baloldal reprezentánsaival. Az MSZP nem látszik meghatározónak az európai szocialisták között, aki nem hiszi, járjon utána: mszpepfrakciója, epszocfrakció.

No és itt az ellentmondás, hogy itt valaki európai elődöket és barátokat emleget feszt, valakit meg fogadnak is Európában, és láss csodát Magyarország (akarom mondani „gyere bátran”), az „antimodernista” stb. jobboldal egyik emblematikus alakja ír programot a német CDU-CSU frakciószövetséggel. Navracsics ugyanis hol a brit konzervatívoknál, hol az új lengyel kormánypártnál Varsóban, hol meg Hannoverben tárgyal az európai jobboldal távlati céljairól. Valahogy egy magyar szocialistáról sem hallottam, aki a német SPD hamburgi kongresszusán vitézkedett volna, vagy az egyesülő olasz baloldali demokrata pártunió alakulásánál statisztálna. Még a jó öreg „CuSI” (gonoszak szerint ez a réz-kén-jodid képlete) se. Már sehol sincs a cuki modernizátor a ködös Albionból, a harmadik út atyja. Helyette új barát van, aki annyira nem cuki, viszont roppant demokratikus és lehet vele elvtársiasan ölelkezni. Aczél Endre pedig hozza a sajtós részt. Mint a régi szép időkben.

Szóval miközben a jobboldal európai programja igyekszik leszámolni a gyengeségekkel és jövőnket fürkészi, a baloldal egykor híres européer imázsa kopni látszik. A jobboldal pedig megvakarhatja a fejét, ez így miért csak most? Az egyszeri Fidesz-szimpatizáns azonban nem bízhatja el magát, ugyanis még nem látszik kristálytisztán, hogy fér meg a polgár és a plebejus egy pártban, egy programmal. Ami nagyobb baj, hogy szerintem kevés kivétellel a pártvezetőség se nagyon tudja. Nem tudok mást kívánni, (polgár vs. plebejus) győzzön az erősebb, hogy mindkettőnek jobb legyen.

 Szombaton egy nagyot léphetünk a jó irányba. Csak utána is arra induljunk tovább.

a sok nyalás után végre itt a kemény, maszkulin hangnem. Göncz Kinga lehelt érdes szavakat a Kreml felé. Hangja feltüzel, bátorságot, önbizalmat ad. Még akkor is, ha a hírről a Népszava számol be (Népszava, szociáldemokrata hetilap, alapította 1873-ban Külföldi Viktor /mi lett volna, ha Orbán?/, ingyen osztogatják május 1-én és más szoci családi összejöveteleken). Na, szóval t. külügyminiszterasszony jól odamondott, hogy nagyon aggódik, az éjjel majd kisírta mindkét szemét, az oroszországi választások nem felelnek meg mindenben a demokrácia követelményeinek. Hűha, ebből nagy diplomáciai balhé lesz. Putyin személyesen fogja off-ra állítani a Nagy Gázcsapot, és véres bosszút áll Julianus barát Volga-menti magyarjain.
De nem, hát ilyesféléről persz szó sem lesz. A demokrácia és az esélyegyenlőség felkent bajnoka nem fogja szóbahozni a kis választási stikliket az esedékes magyar-orosz kormányközi konzultáción. Igen, konzultálni kell, egyeztetni az irányvonalat Moszkvával, nehogy mérgesek legyen a tavarisik, és megcsörrenjen az alagsorba rejtett nagy fekete telefon.
Jaj, nem, az nem olyan, mint mikor Kádár elvtárs, meg Biszku elvtárs, meg Marosán elvtárs.
Nem. Ez européer. Ez delikát. Demokrácia nincs, egyeztetés van. Vivát.

próbaadás van, hangolom a frekvenciákat, halló, halló, itt Kolozsv... akarom mondani Budapest, Magyarország.