A kilencvenes évek második felében láthattuk-élvezhettük a „Játék határok nélkül” című vetélkedő- sorozatot, mely valószínűleg magában több hívet szerzett az európai gondolatnak, mint a kormányzati EU-kampányra költött súlyos milliárdok. Azóta csak szép emlék a szórakoztató verseny, de a minap újra eszembe jutott. Lehullottak a határok, mesterségesen szétszakított nemzeti közösségek lelhettek újra egymásra a szabadság által. S valóban, hamarosan talán hidak épülnek majd újra az egykor nevetséges körülmények közt határfolyóvá nyilvánított Ipoly felett, Révkomárom és Komárom együtt igazi középváros lesz és könnyen lehet, visszaszerzik majd reformkori gazdasági súlyukat. Sőt, egyszer talán majd ha Komáromot mondunk, már csak egy városra fogunk gondolni, melynek egykor nehéz sorsa volt, de aztán újra egy városként fejlődött. Így történt ez most az olasz-szlovén határon fekvő Goriziával is. Az alpokaljai Szentpéterfa pincegazdáinak sorsa ma már szinte olyan visszatérően emlegetett példa, mint a két Szelmencé. Délen, Szlovéniában is élnek nemzettársaink, velük és a többségi nemzettel Vas és Zala megye (az ötvenes években a „határsáv”) lakosai példás viszonyt alakítottak ki, mostantól pedig a remek ötletnek látszó „Helló szomszéd!” padokon ücsöröghetnek majd. A Hanságban pedig bármikor szabadon lehet majd sétálni az andaui hídon, melyen 1956. október-novemberében magyarok tízezrei menekültek a szabad Nyugatra.
Bízzunk benne, hogy Szerbia és Ukrajna demokratikus fordulata hamar Európába vezet, ezzel megvalósulhat a magyar nemzet határokon átívelő egysége, addig pedig abban, hogy „pártunk és kormányunk” segít a kívül rekedt nemzettársaink anyaországgal való kapcsolattartásának erősítésében.
A nagyapámat még elüldözték a határsávból, ő ma biztosan nagyon boldog lenne. „Mindannyiunk bölcs nagyapja”, a kassai származású Márai pedig így írt 1942-ben:
“Ma talán még valószínűtlennek tetszik, de néhány esztendő múlva egyáltalán nem lesz valószínűtlen a föltevés, hogy a mai, gazdasági érdekektől és világnézeti szempontoktól tragikusan részletekre szaggatott Európa helyén fölépül egy másik, ahol minden európai nemzet polgára akadály nélkül utazhat, s az útlevél zsebében jogot ad arra, hogy vízum nélkül lépje át az európai országok határait; Oslóban ugyanazzal a pénzzel fizessen, mint Nápolyban, s a norvég halász áruját egyenesen és külön engedély nélkül feladhassa a svájci nagykereskedő címére.”
A közszolgálati tévében néhány perccel a határnyitás után Juszt László Aczél Endrével beszélget…
