-            „4 hasáb „orbánazellenséget” kérek, jól megfűszerezve.”- mondta az egyszeri baloldali főszerkesztő.

-            „Populistásat vagy fundamentálistásat?”-kérdezte az újságíró.

-            „Populistásat, azt szereti mostanában a Főnök.”

-            „Egy populistás rendel.”

              (fikciós részlet  egy képzelt beszélgetésből)

Magas vérnyomás, nagy –vörös- fej, tévé előtti szentségelés kísérték hosszú idő után újra egy estémet, majd csendben borongva „végső igazságokra” ismerek.

Rájöttem, sajnálom Debreczeni Józsefet.

Kicsiny magyar valóságunk szemléletes mintaszelete ez a hatalmas műveltségű parlamentarista. Bizonyította ezt Fridinél is – nem, ezúttal nem David  Hasselhoff volt az egykori sóman, ma már egyesek szerint inkább stróman vendége - az ATV-ben.  Ebben igazából nincs is semmi meglepő. Volt már külön Debreczeni-rovat a 168 órában is, sőt, a Népszavában is rendszeresen publikál a tanácsadók tanácsadója. Ő a baloldalon az etalon konzervatív. Pedig nem is az.  Világnézetileg inkább kissé ortodox, meggyőződéses „antiorbánista”. Az interjúban még a „fideszes álláspontot fejtegető” Giró-Szász András is megkapja a magáét. Debreczeni József a Népszavába meg a Népszabiba („Szabad Nép”-jogutód) írogat Orbán-ellenes cikkeket. Na, most ehhez aztán tényleg nem kell nagy bátorság. A siker garantált. Még vissza is tapsolják. Ja, meg ő független. Nekem őszintén tetszett, hogy hanyagolta a lovagkeresztet. Azért csak összejött egy műsor a közszolgálatin, meg egy alig elfogult könyv Fletóról, aki szerinte lehetne az új Bethlen. Aki felvirágoztatja Erdélyt. A kormányzás gyengeségeire is megvan a közírói magyarázat: A többpárti parlamentarizmus hiánya.

Ezek szerint nem a kormánnyal van az alapvető baj. A Magyar Köztársaságban azonban a kormány felel a kormányzásért. Logikusabb lenne, ha Orbán meg a Fidesz felelne. Tudom, tudom.

Az utolsó betelefonálós műsorok hangját halljuk.

Na az ilyesmire mondtam, hogy sajnálom őt.

Debreczeni „a” parlamentáris demokrata. A lényeg, hogy hetente (most éppen kábé negyedévente) szóljanak a lózungok a Göndör Pista előtti padból. Ez a parlamentarizmus? A közíró engem nagyon emlékeztet valakire. Talán éppen a beszűkült liberálisra, aki egy romhalmaz tetején ugrál, aki annak ellenére, hogy mindenki éhezik és mindenki „full” egyedül van, örül annak, hogy mindent szabad. Valahogy így van ez a parlamentarizmussal is. Íme a szókapcsolat: Parlamentáris demokrácia. A „fletóista elitisták” dogmatikája alapján mintha inkább az első lenne a fontos. Szerintem inkább a demokrácia. A demokrácia, amit ők talán e szóval kevernek: populizmus. A liberális-konzervativizmus meg nem egyenlő az elitizmussal. Ezt pedig rossz lesz majd (be)látni, rossz érzés lesz majd látni, hogy az emberek kezükbe veszik a sorsukat.  A „Fletó-könyv” egyszer méltó helyére kerül majd, bolhapiacok mélyére, ahonnan majd százasért vihetjük haza, kombóban egy „Őszöd-The Very Best Of” –cédével. Mindegy.

Debreczeni akár a rendszerváltás egyik hőse is lehetett volna.

Mégis inkább a rendszer hőse lett.